Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

- Ej,jó vóna valahová máshová menni. Jött egy ember, annak vót három liter bora, hozott három liter bort. Hát leült mivelünk és ittunk. Azt mondja nekem: - Tudja mit, mi most erre lemegyünk és gyüvünk a kis rétre.Ott volt első május, táncótak és minden vót. Hát lementünk.És vót olyan spicli,az mindent lesett és ment az ozánicshoz, a főfelügyelőhöz és ez tneséte, hogy mit látott és kit látott. - Hej,- mondom - itt nem jó emberek, itt csak pucuni, e kő menni. - Mér, mér!, itt csupa bányász van!? (És táncótak.) Hát ott ülünk, egyszer azt mondja az epyik: - Eh, itt nem jó, menjünk máshova. Mondom: - Hova? Azt mondja: - Ide föl, itt van egy kocsma, nem tudom milyen csárda vót.Hát odamentünk. Ott is ittunk. Hát egyszer azt mondom: - Én most hazamegyek, már nyolc óra van. No én hazamegyek, Hát megyek hazafelé, gyüvök haza, az asszony sir. Mondom: - Mért sirsz? - Hát te nem tudod? Itt vót a gyerek, azt monták: hónap reggel nyolc órakor legyél lent az irodába az ozanicsnál. - Hát - mondom - miért? Azt mondja: - Mert te a kisréten vótál. Mondom: - Ott. - Na látod. Hát reggé főkelek, lemegyek, az ozanics a ceruzával ráver az asztalra, azt mondja: - Hol vót m?ga tegnap? Kommunista. - (Hú a szentcségit! ) Én is vótam arra föl, valahogyan én is odajöttem a kisrétre. - Jaja - azt mondja - tuggya meg, tizennégy nap múlva ki (kell mennie) a lakásból. Hát most mit tegyek? Hát spekuláltam. Itt ez d ház, talán kapok egy szobát.Hát odamentem, kérdeztem: