Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
rosszabb, az feléje is kapott, de az assxony nagyon megemberelte magát és nagyon erős volt,nem ijett meg, bedobta ügyesen ait a kilenc aranyat a szájába, a kutyának a szájába. És aztán látta, hogy a kislány ugyanazon a ládán, ahová ő kilenc érvel előbb ültette, ott volt a kislány. És nagyon örült, hogy az ő anyja megszabadította és kivitték: de a kislány soha-soha nem nevetett, a pénzük megvolt,de örömük nem vöt benn.Az anyja és az apja mindig kérdezte: - Édes kislányom, mért nem beszélsz, mért nem vagy vig, de nem árulta el soha a titkot, hogy ő mért nem vig és mért nem nevet és nem mosolyog. Litter Jánosné 72 é. Szabolcsbányatelep 1962.71.3. ("Ezt is öreganyámtól hallottam.** "Azt mondta (mármint az öreganyja),ez való igaz volt ez minden kilenc évben volt." A nagyanyja "Lilienföldről jött ő Alsóausztriából, ott történt ez.") 57./ A kigyókiráírná koronája A zobáki erdőbe réges-régen élt egy szegény szénégető. A feleségivei dolgoztak éjjel-nappal és egy kis gyermekük volt. Az asszony segitett az urának és a házuk előtt mindig hallotta, hogy a kislány mindig pörül valakivel. Mert adott neki reggeli tejet és kenyeret és hallja mindig, hogy a kislány azt mondja: - Ne csak a tejet idd meg, hanem a kenyeret is edd meg! Hát az asszony azt mondja az embernek: ő nem tuggya.hogy kivel pörül ez a kislány.Egyszer ugy lopakodva odament és látta,hogy egy kígyóval. A kígyó mindig odament és ivott. Hát azt mondja, nézi, látja,hogy a kigyó fej in egy nagyon szép fényes valami van a fej in. Azt mondja az urának: - Látod,hogy egy kigyó van ottan és valami fényesség van a fejin. Azt mondja: - Azt majd megfogjuk lesni. Hát másnap meglesték, látják: megin gyün a kigyó, megint a kislány pörül és ugy odavágott a kanalával, azt mondja: - Ne edd meg mindig a tejemet, hanem kenyeret is egyél! Nézték, látták, hogy mindig fényesebb, ami a kigyónak a fején volt. Egyszer a kigyó elkezdett ugy sirni, olyan artikulátlan hanggal. Azt mondja HZ asszony:
