Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
- Mi a baja ennek a kígyónak? A kislányt akkor ő lefektette (az asszony később) és leterítette egy fehér ruhával.És a kislány ott alntt, az asszonynak nem volt nyugvása, nézi,hát a kigyó is ott feküdt a kislány mellett.Nagyon kezdett félni, azt mondja az ura: - Te csak hagyd áztat - azt mondja - ha eddig nem bántotta a kislányt - azt mondja - ezután se fogja bántani. Hát a kislány jó mélyen alutt, az asszony elment a dolgára, dolgozott és mikor a kislány fölébredett,odament és megdöbbenve látta, hogy ott van egy gyönyörű korona, és a kigyó ott kimullott mellette, megdöglött a kigyó. Az asszony fölfogta a koronát, nézték, látták, hogy arany volt és drágakövekkel volt kirakva. Azt mondja; - Mit kezdjünk evvel? Hem is merjük senkinek se mondani, hogy nekünk ez megvan - azt mondja -, tegyük el - azt mondja -, dugjuk el. Azt mondja: - Hová dugjuk? Azt mondja: - Van a kamrában egy zsák búzánk - azt mondja - és tegyük mi oda, abba a búzába,hogy ne tuggya meg senkise és ne találja meg senkise, ha nem vagyunk otthun. Hát az ember elvitte a búzát a malomba. (Kifelejtette, hogy ez a korona ott van.) Hát elvitte a búzát a malomba, a molnár őrlött, őrlött, a garat nem lett üres. Egyszer üzen a molnár az embernek, azt mondja: - Gyüjjön el - azt mondja - a maga búzája már nem lesz kevesebb, már annyi zsákot megtőtöttem - azt mondja -, mi van a maga búzájával? Azt mondja az asszony neki (az ember megmonta, hogy üzent a molnár, hogy gyüjjön el a lisztér - azt mondja mer nem lesz a garat Ures. Azt mondja az asszony: ) - Tudod mit, benntfelejtettük ezt a koronát. Hát a szegényember, a szénégető elment a molnárhoz és mingyá benyúlt a garatba és akkor kereste, kutatta,meg is találta ezt a koronát. Azt mondja: - Na most egészen nyugodtan őrölheti a búzát,most biztosan kevesebb lessz. Megőrölte, egy-kettőre kiürült a garat.Hazament, azt mondja a feleséginek:
