Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

- Feküggy te ki vil, mer jönnek utóbb, megin engemet megvernek. Hát begyün a másik részeg bányász. Azt mondja: - Te megverted a külsőt, ón meg megverem most a belsőt, ííegin Péter kapott. Azt mondja Jézus: - Mit kőne ezek ellen csináni, hogy ennyire megvertek? Azt mondja: - Vasszögeket kőne a fába beverni, hogyha vágják, a fejszéjük csorbuljon ki. Azt mondja (Jézus): - Azt nem lehet, majd másik bütyköket,avval is elég bajuk lesz nekik vagdalásnál. És azóta mindig a bütyköket Péter-szögeknek nevezik. És rendszerint ott vágja a bányász a fát, ahol a bütyök van. Verdecker János 74 é. Erzsébettelep 1962.71.11. 55./ Péter és a fánk Mikor Krisztus urunk Szent Péterrel még a földön járt,elmentek faluról falura meglátogatni a szegény embereket. Egyszer betértek egy szegény özvegy asszonyhoz, az éppen fánkot sütött. Szent Péter ezt már messziről érezte és leültek kint a ház előtt a padra. Szent Péternek nagyon Ízlett volna a fánk, nagyon csiklandozta az orrát, azt mondja Krisztus Urunknak: - Én bemegyek és kérek vizet, mert nagyon szomjas vagyok. Azt mondja: - Te Péter, te nehogy kérjél a szegény asszonytól fánkot, mert - azt mondja - az utolsó lisztjét és zsírját sütötte föl - azt mondjaós sok gyerekei vannak. Péter bement, kért a szegény asszonytól vizet, de nem tutta megállani, hogy ne kérjen egy fánkot. Azt mondja az asszony: - Na az én részemet odaadom. Odaadta az asszony, most a szent Péter azon tűnődött, hogy 5 hová rejtse a fánkot, hogy Krisztus urunk ne lássa. Akkor a kalapja alá rejtette,a fejin a kalapja alá rejtette és kiment : Azt mondja: