Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

- Jól Tan, menjünk a másik faluba.Hát odaértek egy erdő szélire. Azt mondja Krisztus urunk: - Péter menj előre. Azt mondja: - Nem uram, te vagy az úr,te menj elől. Hát a Péter ment utána, fele uton Tolt, csipködött a fánkból.A kalapja alá nyúlt, csipkedett a fánbkól, bevette a szájába. Krisztus urunk tudta, szólt hozzá.Nem merte megenni, mert feleletet kellett adni, eldobta. Megin mennek egy darabot, megin csipködött le egy darabot a fánkról.Krisztus urunk megint szólt neki.Megin nem tutta megenni, eldobta. Addig-addig, mig az egész fánkot eldobta. Mikor kiértek az erdőből, azt. mondja Krisztus arunk: - Péter nézz egyszer vissza, mit látsz te? Visszanézett, azt mondja: - Én, én látok gombát. Azt mondja: - Milyen gomba ez? Azt mondja: - Olyan, mint a fánk. Azt mondja: - Látod Péter, te ettől a szegény asszonytól elkérted a fánkot, az atolsóját odaadta és hogy ne vesszen kárba és hogy sok szegény ember ebből jól lakjon, ezt átváltoztattam vargányának, gombának. Azóta a szegényember szedi a gombát és sokan is jól laknak és sokan is keresik a kenyeret. Igy járt a Péter Krisztus urunkkal. Litter Jánosné 72 é. Szabolcsbányatelep 1962.V.16. 56./ A szentivánéji lángok Egyszer volt egy szegény ember és asszony.Azoknak volt egy kis lányuk és kint a hegybe volt a szöllőjük.Ott dolgoztak, egyszer este hazaakarnak menni és látják, hogy kék láng van, megvan repedve a föld és kék tüz van. Az asszony odament nézni, hát nem tutta ezt mire gondolni,hogy - kék tüzet, ilyen tüzet ő még nem látott.Azon tűnődött, hogy mi lehet