Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

- Hogyan ran az, ki van itt a házba, aki nem alazik?Mert öten alusznak, de a hatodik neu aluszik. Hát Tárja a cseléd, Tárja, egyszer tizenkettőt ütött az őra. Fölment ez az ablakra és akart fütyülni. Fütyült is egyet és a cselédlány mingy ár berontott és lelökte a magos ablakról és a malomkerékre esött és ez összetörte. Reggel,mikor fölkelt a gazdája, azt mondta; - Lássa, mégis ez történt, hogy magának az életére törtek. Megnézték, hát a falunak a papja volt. Hát igy eléldegélt ez a szegény lány, hát már megunta, hogy. mindig otthun van. A faluba volt bucsu, azt mondja a gazdájának: - 6 is szeretne egyszer elmenni a búcsúra. Azt mondja a gazdája: - Nem tudod, hogy neked mit Ígértek? Ha tiz évig tart, akkor, is ráfizetsz te. A lány azt mondta: - i, azt már régen elfelejtették, már régen Tolt. Hát elment a lány a faluba búcsúra*, a gazdája Tárta, nem jött haza, már éjfél volt, nem jött haza. Reggel fölkel a gazdája, látja: ki van szögelve a malom előtt a deszkára, mint Irisztus urunk. A gazdája mingyár tutta, hogy ki csinyáta, mingyár jelentést tett. Hát a falu jegyzője, a kántor, a harangozó és az esküttek voltak. Hát megkapták Ők is a méltó büntetésüket. Litter Jánosné 72 é. Szabolcsbányatelep 1962.71.1. (Valiban megtörtént esetként mondta el. M

A földalatti birodalom" cimü meséről (melyet V. K. és R.B. ugy tüntettek fel, mintha Tőle hallották volna) mondta: "Nem, ezt nem én meséltem, mer én néztem, azt nem meséltem.

1

*) 54./ A Pét

er-szögek Krisztus urunk Péterrel vándorolt. Egyszer bementek egy kocsmaba; részeg bányászok vótak ottan és kértek ezek szállást .És kaptak egy sarokba.Kivü fekütt a Péter,belebotlott az egyik bányász azt mondja: - Hát - azt mondja - te minek heversz itten, nem kelsz föl. Össze-vissza rugdáta, verte. Akkó mikó elmúlott a kedve a verekedéstől, akkó (Péter) odasúgta a Jézusnak: