Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

csinálni. Hát ki dógoshat itt, ki dógozhat itt, tt nem tattá eképzelni. Hát úgyhogy tizennégynap multa a guritája lukas lstt. Lukasztásra kertit a sor, az egyik ssinrtt,az egyik emeletrü a másikra,ki lett lukasztva. Hát persze ez nagyon nagy feltűnést keltett és hát az öreg rettentően sok pénzt keresett.Megin kapott egy másik munkát,ugyanúgy történt és egyszer ecsodákozott, hogy ő szeretné látni az ő munkatársát, hát, hogy ki az a szorgalmas ember? Hát persze mikor műszakra jött, jött egy öreg töpörtus kis ember. Bz volt az a bergmánli. Bz szolt neki, hogy: - Légy szíves minden nap reggel hozzál nekem egy zsömlét ás egy deci pálinkát. Hát persze elhozta neki minden nap reggel egy zsömlét és egy deci pálinkát, a kis bergmánli megitta és megint csak eltűnt. Mikor az a szegényember nem dőgosott ottan, akkor ők dőgoztak ott és haladt a munka előre. Hát jött a fizetés, hát nagyon sok pénzt kerestek, az öregnek (a lelkiismeret nem hagyta békivel, hogy a fele pénzt viszi annak a bergnánlinak.Elvitte a felit, hát maratt egy krajcár,amit nem lehetett megosztani. Az öreg (hát most hogyan-osszuk meg a krajcárt, akkor még nem Toltak fillérek), egy krajcáros volt, fogta a furuját és felibe vágta azt az egy krajcárt és azt adta a bergnánlinak, a másikat maga (tartotta meg). Azt mondta a bergmánli: - Mivel, hogy nagyon őszinte T&gy, itt van az egész pénz, ezt is visszaadom neked és segits a gyerekeiden. Hát ezt az öregektű hallottan, ezt a mesét. Bánkuti Antal 73 é. Borbálatelep 1962.VI.10. (42 évet dolgozott bányában.) 29./ Az akna fölött Volt egy szegényemben mindig panaszkodott, hogy nem tud keresni,a munkahelye rossz,nem tud keresni.Aztán ahogy sopánkodik, egyszeresek odaáll elé a törpe: - Ma - azt mondja - szegény ember, látom - azt mondja - hogy nem tudsz keresni} ülj le, feküdj le, majd én dogozók helyetted, de - azt mondja - ne nézz hátra, ne legyél kíváncsi az én munkámra.