Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

Aztán véletlen mégis bátranézett, látta, hogy a szarvaival dogozik, túrja, potyog ki ott mindenféle, annyi munkát teljesitett oaztán, hogy a végén osztán nem akarták kifizetni, annyit kerestek. - Na - azt mondja - egy forintot se eresszél el,mert amit megkerestünk, azt fizessék ki. Na jól van, kifizették. - Itt fogunk osztozkodni az akna fölött - azt mondja. Odatettek egy nagy pallót az akna szájára,ráütek.Csinátak két. rakást ós egy forint maratt fölösleg, ezt nem tutták elfelezni. - Bzt az egy forintot, mit csináljunk evvel? Azt mondja: - Bzt az egy forintot, ha itt vóna, annak a fejihő vágnánk,aki a keresetet nem akarta megadni. Akkor a (bergmánli) beugrott az aknába és eltűnt és többet nem látta. Verdecker János 74 é. Brzsébettelet 1962.VI.11. 30./ Bgy fillér és a berkmánli Hát tuggya es olyan nagyon rövid történet. Apám mindig meséte mikor ő még takarító fiu volt, dolgozott egy öreg bányásszal. És mindig hallotta, hogy pörül. Apám kérdezte: - Minek pörül maga mindig itt? Azt mondja; - Avval a kis berkmánlival pörülök. Azt mondja: - Miért? Azt mondja: - Mindig megakarja osztani a keresetnek a felit. Hát meg is osztotta és egy filléren összevesztek.Azt mondta a berkmánli: - Én dogoztam neked, én azt is akarom, hogy a fillért megosztjad. Azt mondja: - Jól van,majd elvágom a fillért - azt mondja - és a bergmánli már megunta, hogy mindig pörül ez az öregember ővele, azt mondta: - Ezentúl nem fogsz te keresni, nem fogsz te krajcároskodni a-