Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

27. / A ki3 manók előjelei Ezt öreg bányászok mesélték, Hogyha valami omlás, vagy valami volt, akkor ezek a kis törpék, manóknak mondták, ezek mindig, akkor ha pihentek a bányászok,régen tizenkét, tizenhat órát is dolgoztak a föld alatt és csákánnyal, nem gépekkel, mikor le-lepihentek és arra olyan nagyon adtak, hogyha valami zaj volt. Akármelyikük meghallotta, felugrott és néztek, tuggya és akkor vagy menekültek, mert tényleg jött valami. És egyszer feküdtek a bányászok ós aztán hallották tuggya,hogy mennek a csillék, akkó még kutyának monták azokat a facsilléket,mennek a csillék,takariccsák a szenet,meg töltik, meg minden és volt aki félt odamenni.És akkor azt mondták, a másik meg viccből: - Hát csak haggyad a bergaánlit - azt mondja - csak csinálja meg. 6 röhögött rajta. Azt mondja: - Mi itt pihenünk - azt mondja - nyugodt lehetsz még ott találjuk a munkát ugy, ahogy van. És közbe nem ugy volt. Hanem mikor fölkeltek, egy jó óra múlva visszamentek,mindent a legnagyobb rendben találtak.Azok a kis bergmánlik, azok megtőtötték a kutyacsillóket, meg zájberoltak, meg minden. És mindig az volt az előjelük nekik, hogyha zaj volt, vagy valamijakkor menekültek a bányászok, akkó vagy omlás volt, vagy metánkitörés, de azok mindig attak arra, olyan babonásak voltak, mindig adtak arra. Sümegi Ferencné 64 é. Felsőbánom 1962.7.18. (Hiedelemtörténet.) 28. / A szegény bányász ós a bergmanli Volt egyszer egy bányász és sose keresett annyit, hogy kenyérre jusson.Akkor azok a fizetések nem voltak úgy megállapítva,mint majd később a szetrejkok után, ugye szegény ember mindig csak ötven-hatvan filléreket keresett egy műszakra. Annyira elvót keseredve, hogy többnyire sirva ment haza. Majd később adtak neki egy guritó hajtást,hajcson egy guritót és a szegény bácsi dógozott abba a guritóba. Reggé mikó jött műszakra, hát látta,hogy az ő guritója annyira haladt előre, hogy már elérte a tiz métert és ő csak egy métert tudott