Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

25. / Kis talicskák, kis lapátok Eaentek a bányászok a bányába. Mi kő beértek a bányába, lelitek övögetni.Hát ahogy övögetnek, övögetnek, eccOrre csak odaáll egy picike embör.Alig fél méter magas.Hagy szakálla vót,a térdéig ért. - Mit csinátok bányászok? - Övögetttnk. - És aztán mit akartok? - Hát kiszeggyuk a szenet, ami itt van benn* - De ne bánosatok ti aszt a szenet, mer ez a szén a mienké, de ha bántyátok: rátok szakad a bánya. Hát bizony, mi mégiscsak kiszeggyuk, mer mink teneked nem hiszünk.' Hát fogták, de bizony nem szettek ki,mert a patkányok sivítottak, elszaladtak, az embörökre rászakatt a bánya. Na de a bányábu ki is kölött az embőröket szönni, mönt egy másik csapat.Hát ahogy kiásták ükét, kiszették üket, hát ott vótak a kis talicskák, kis lapátok amivel dolgosztak a perkmánlik, a törpék. És hát bizony igy azután nem dolgoztak tovább, mer nem mertek dolgozni, me fétek, hogy újból rászakad a munkásokra a bánya. Kovács Gyuláné 72 é. Vasas I. 1962.VI.13. (Kiskunhalason született,bányászt eleség.) 26. / A dió keresztje Hát az én apám elmesélte, hogy a régi bányászok megfogtak egy berkmánlit a bányában és akkó megkötötték.És ez sirt akart(a),hogy engedjék el, akkor majd megmondja nekik, hogy mire való a diónak a keresztje, ami a dióban van.És nem engedték mingyár el és akkó mikor elszabadult, akkor kezdett nevetni és elszaladt.És akkó nem tutták.hogy mire való ez a diókereszt .És azóta se tuggyák, hogy mire való, mert azt mondta nekik, hogy nagy szerencséjük lett volna nekik, ha <5 megmondja nekik, hogy mire való a dióba a kereszt. Ilbricht Károlyné 85 é. Pécsbányatelep 1962.VI.8. (Az apja és a férje volt bányász. Isk.: 6 elemi.)