Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

ebidësfazikat!" A részesmunkások ugyanis a kazal befejezése után nem kaptak ebédet. Ez a mondás a Vásárhelyi-pusztán is járta. A pap füleire csavart kötélnek kimaradt végét a kazal gerincére fektették. Egy kevés szalmát tettek nyakravalónak, hogy ne folyón be a víz. Két kötéllel lekötötték. Először a két oldalát kötötték le. Ezt a papon úgy csavarták körül, hogy a kötél belül cserélje egymást. Utána végről egy kötéllel lekötötték. A kötelet úgy csavarták a pap nyakára, hogy végfelől keresztezzék egymást. Amikor a papot lekötötték, az addig felfelé álló füleket lehajtogatták. A fülek lehajtása: „Nézd, mijén szépen áll a füle!" szavakkal történt. „Fene a füledet!" — igazgatták. „Hogy tartod a füled! De hajszra áll!" — ilyenkor húzogatták, hogy egyforma távolság legyen közöttük. A végek lekötése után folyamatosan történt a kazal lekötése. A kazalmester hátrafelé haladt. A gerincét lekötés előtt kevés szalmával beborították. Utána a kazlat kb. 60 cm-es távolságban lekötötték. A kötél végeire babát, csomót csináltak, s meghúzás után a kazalba dugták. A kazalmester — ameddig villájával elérte, — lehajtotta a kazal tetejéről és az oldaláról a nagyja szalmát. Amikor hosszabb volt a gerinc, fölözősöprűvel söpörte le a lazán álló szálakat. Végül a másik végét is lekötötték. A földről hosszúnyelű gereblyével legereblyélték. A lehullott szalmát az egyik végére összetakarították. Ezt használták el először. Kevesen kerekvégű kazalt raktak. Ennek rakásakor nem gyűrtek szalmát. Kedvtelésből szíves-végű kazlat is csináltak. A gyűrt kazal végeire szalmakihúzással szív alakot formáltak. A szív alak kijjebb állt, mint a kazal sarkai. Ujabban nyolcsarkos kazalt is raknak. A sarkokat gyűrik. A szép kazal feneke keskenyebb, mint a dereka. Az ilyent körteszárúnak hívták. Orosházán a kazal rakását a kazalrakó öregbetyár végezte. A gyűrést szarvasnak hívták. A kazal alját padmajosra húzták ki. A kevés szalmát boglyába rakták. Benkőéknek bármennyi szalmájuk volt, mindig boglyába rakták. Rajtuk is maradt a bogjás megkülönböztető név. Bogjás Benkőék a boglyákat félkörbe rakták és elrekesztették. 10—15 ridegmarhát tartottak benne. Régebben több helyen a szalmakazalban volt a disznófiaztató. b) A polyvakazal rakása A töreket csak nagyon kevés helyen választották el a szalmától. Kis kazalba rakták. A tetejét leszalmázták és lekötötték. A polyvát, nagyobb helyen polyvásba hordták. A polyvás vert- vagy vályogfalú, gaztetejű épület, kétfelé nyíló nagy ajtóval. Csak kívül meszelt. A kocsiról úgy dúrták le a polyvát, s bent megtaposták. Kisebb helyeken a polyvát kazalba rakták. A kazal helyére szalmát hordtak, és simára taposták. A polyvát kocsival hordták. Hogy több férjen rá, az oldalkast felhúzták. A pelyvakazalt kétféle módon rakták. Vagy a megrakása után terítették le szalmával, vagy szalma közé rakták. A szalmával leterített polyvakazalt: a következőképpen rakták. A polyvát a kocsiról a kazal fenekébe hányták. A kazalrakó igazgatta és