Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

A harmadik fordítást ugyanúgy végezték, mint az elsőt, azzal a különbséggel, hogy ráztak is. Amikor lehetett, a kocsi járta az ágyást. Járatás közben az egyik villás az ágyás szélét körüligazította, majd körülsöpörte. A negyedik fordítást pedig úgy végezték, mint a másodikat. d) Körülhányás Az utolsó fordítás után az egész ágyást járták a lovak. Az ágyást összefelé tartották. A fordítás lejáratása után körülhányták az ágyást, mert az ágyás szélét nem taposták úgy meg a lovak, mint a közepét. így több szalmát leadott az ágyás. Azután meg az ágyasról ledúrt kalászok miatt a lovaknak nem kellett a kopasz szérűn járniok. Ha erős szél fújt, és a szél lenyomta az ágyást, akkor szél alól kezdték a körülhányást. Jobban föltolták, mint szél felől. A villások az ágyás szélén szakaszonként haladva hányták körül az ágyást. Villával feltolták a gazt, ameddig a villába tért. A gazzal azután rámentek az ágyásra s a közepére, vagy szélben kissé a középen túl borítva ráterítették. Megfordítva tették az ágyásra, hogy az alja kerüljön felül. Amikor a villás egy szakasszal végzett, megkerülte a szélső embert, s újabb szakaszt fogott. Szél felől kevesebb gazt toltak be, mint szél alól, mert úgy is lefelé haladt az ágyás. A lehányás alatt a lovak szép lassan járták az ágyást. Ilyenkor a körülhányás a fontosabb munka, s ezért a lovakkal úgy kellett az ágyást járatni, hogy ne akadályozza a villások munkáját. Ezután nagygereblyével összeszedték a széjjelszórt gazt, és az ágyás széléhez húzták, majd villával az ágyás közepére terítették. Azután körülsöpörték az ágyást, és villával kirázták. Sokan úgy fordították be a gazt az ágyás széléről. Rendszerint ketten végezték. Egy helyről indultak el, s ellenkező irányban haladtak. Kb. fél méternyi szélességben 4—5 villaöltéssel összeszedték az ágyás szélét, s az ágyás közepére dobták. A harmadik ember a leszakadt fejeket, és a szemeket az ágyás széléhez söpörte. (IX. t. 5). A körülhányás után a lovakkal szétrugatták az ágyást. Ekkor vált a kitaposott gabona szalmává. A kocsival nyomtatásnál az utolsó fordítás lejáratása közben hányták körül az ágyást. Kívül-belül kb. 1 m szélességben körülhányták (XI. t. 5). Majd az ágyást körülsöpörték és villával kirázták. Nem hányták körül olyan mértékben, mint a lóval nyomtatásnál. Erősebb szélben szélnek nyomták az ágyást. A szél által elnyomott ágyás így lett ismét kör. A körülhányás alatt a kocsi járta az ágyást. e) Szalmázás A körülhányás után a kinyomtatott szalmát lehányták. A lejáratást akkor hagyták abba, amikor a szalma elvált az eleven gaztól. A szalmát az ágyás mellé félkörbe, karimára húzták. Ezért ez a műveletet karimázásnak is hívták. Annyiszor húztak szalmát, ahányszor adott. Általában kétszer, háromszor szalmáztak. Ott kezdték el, ahol az ágyazást. A szalmázók úgy helyezkedtek el az ágyáson, és úgy haladtak egymás után lép-