Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

pl. a Kérdő-gazdaságban a 2.5 m-es vontatók 1,6 m-re nyomultak. Régebben sokkal nagyobb vontatókat raktak. Nem volt ritka az olyan vontató sem, mely 130 kg szemmel fizetett. Amikor egy-egy ilyen nagy vontatóhoz álltak a bolondkocsival, mondogatták egymásnak: „Észt nyilván körülszarjuk, hé!" (Ti. mire a bolondkocsira felteszik.) Amelyik ember előbb éri a kisrudakat, leakasztja és a vontatóhoz teszi. Az első vontatós a bal oldali nagyrudat leakasztja a hátsó tengelyről, és a jobb oldali nagyrúdhoz luki (VII. t. 2). A kiakasztás úgy történik gyorsan, hogy a vontatós bal kezével megfogja a nagyrúd végét, és a jobb lábával a kocsi alá löki a tengelyt. Ekkor megtágul a lánc, s a kapcsot jobb kezével gyorsan kiakaszthatja. Mikor olyan a kocsi és a kapocs, a felemelt nagyrudat hirtelen leejti a hátsó tengelyre, s akkor önmagától kiakad a kapocs. Ha lötyög a kapocs, azt mondják: „Lötyög, mint bíró seggibe a lófasz!" Azután a jobb oldali nagyrudat is ugyanúgy leakasztja a hátsó tengely kapcsáról. Azután mindkét nagyrúd végét megfogja, átlépi a hátsó tengelyt, és a rúddal jobbra lép. Azért kell jobbra lépni, mert a kocsi megindulás után balra fordul, és ha a vontatós nem lépne jobbra, akkor kicsavarná a kocsi a kezéből rudat. Előfordult, hogy nem fogták a nagyrudak végét, de igencsak megjárták. Ha hirtelen fordul a ló, akkor a nagyrudat kívülhajítja a kerék magán, és rudak vége a küllő közé szorul, és a kocsi eleje nem tud a ló után fordulni. Ekkor meg azt mondják: „Mögfokta a görcs a kocsidat, hé!" A lóhajtó a kocsi elejével, a két nagyrúddal a vontató elé áll. A vontatós a kocsi megállása után a két nagyrudat jobbra-balra dobja (VII. t. 3). A lóvezető pedig a lovakat leakasztva. Ezután az első vontatós kiakasztja a két nagyrudat az első tengelyről. A nagyrudak végeit megfogja és felemeli. Ezáltal a tengely előre gurul, és meglazul a lánc. A nagyrudakat leteszi, s két kezével egyszerre kiakasztja a két kapcsot. A rudakat pedig kidobja a két első kerék mellé. Majd gyorsan felkapja a vezér végét, és a kocsi elejét a vontató elé tolja (VII. t. 4). Ezalatt a másik vontatós a következőket végzi. Ha még nem történt meg, leakasztja a két kisrudat a hátsó tengelyről, és a vontató jobboldalán leteszi a földre egymástól kb. 1 m távolságra. A vontató alá szúrandó rudakat a vontatás irányára derékszögben helyezi el. Ezután a hátsó tengely farkát, faszát markolva beállítja a hátsótengelyt a vontatás irányába (VII. t. 3b). Ha a lóvezető jól áll meg, akkor könnyű a dolga. Ilyenkor a kocsi bal kerekét kell csak hátra gurítani. Ha a kocsi a vontató jobboldala mellé egyenesen állna, akkor a hátsó tengelyt oldalt kellene húzkodni. Ezért állnak a vontató mellé mindig kissé ferdén. A vontatós a tengely beállítását szemmértékkel méri. Szükség esetén a kocsi hátsó részét vagy előre, vagy hátra tolja. Mindkét vontatós úgy dolgozik, hogy lehetőleg egyszerre érjenek a két kisrúdhoz. A két vontatós a hozzájuk közelebb eső kisrudat felkapja. Megköpik a tenyerüket, és a vontató alá szúrnak (VII. 5.) A kocsival a vontató jobb oldalán állnak meg, s a baloldalon, tehát az ellenkező oldalon szúrnak. A rudak alászúrása nehéz, különösen, ha a föld nedves. Az alászúrást a következőképpen végzik. Egyik tenyerüket a kisrúd végének támasztják.