Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

â másikkal a rudat markolják. A rúd vége mellé állnak. Azután bátran haladnak a vontató felé, miközben igyekeznek alászúrni. (VII. t. 2.) A kisrudak (IV. t. 2) a sok emelés következtében kissé meghajoltak, és a hegyük alsó része erősebben kopott. Sőt már így is hegyezték ki annakidején. Ezért nem is hajolnak le túlságosan, mégis a föld szinén csúszik a rúd. A vontató feneke mondja meg, hogyan kell szúrni. Ha valamelyik nehezen megy, akkor társa segít. Átlépi a kisrudat. Háttal áll a vontatónak s egyszerre szúrnak. Gyakran előfordul, hogy a kisrúd úgy megszorul, hogy elakad a vége. Ekkor megemelik a vontatót a kisrúddal, hogy a lyuk táguljon. A rúd leeresztése, vagy leejtése után egy kis üreg marad a rúd felett. így könnyebben csúszik a rúd a vontató alá. Ha szívós a gaz, akkor a rúd felemelése nem sokat használ. Ilyenkor hátrább húzzák a rudat és ütésszerűen egyszer, vagy szükség esetén többször dugják, ütik a vontatóba, ugyanazon a nyomon. Ha még így sem szabadul ki a rúd vége, akkor jól megemelik a vontatót, s a rudakat hirtelen a földre dobják. Sok esetben ez lerúgja a kisrúd végén levő gazt. Ha még így sem boldogulnak, akkor mindketten a lábuk közé veszik az egyik rudat. Háttal állnak a vontatónak. ,,Hé-rukk!" kiáltással ütemesen, többszöri lükdöséssel verik át a vontató alatt a kisrudat. Néha még le is térdepelnek, úgy szúrnak. Amikor a rúd megakad, azt mondják: „Alatta a sündisznó!" A megakadt kisrúdon gyakran nyilalással segítenek. Amikor a lóvezető észreveszi, hogy nem boldogulnak a szúrással, azt mondja: „Megájjátok, hé! Nyilalunk!" Sokszor már előre tudják, hogy nyilainak s ezért már úgy állítják be az az első, vagy hátsó tengelyt. A nyilalást a nyilalófával, vagy ennek hiányában a nagyrúddal végzik. A nyilaló a nyilalófa végét alálöki a vontató szélének. A fát felemeli a karjával, s lábával a nyilalófa alá löki a közelben levő kocsi elejét, vagy hátulját, ameddig lehet. Ekkor a nyilalófa hátsó Végét lefele nyomja, s így a vontató egyik oldalát megemeli. A másik vontatós a vontató megemelt feneke alá könnyen alátolja a kisrudat. A másik kisrúd alá is így nyilainak, ha szükséges. De ekkor meg természetesen a másik tengelyt használják fel. A nagy vontatók nyHálásánál különösen a hátsó tengely könnyen eltörhet. Ezen úgy segítenek, hogy nem a tengelyen, hanem a kerékagyon nyilainak. Ekkor természetesen kimozdítják a hátsótengelyt a helyéről, hogy vontatóközépre essen a kerék. Nyilalás után azután visszatolják. Egyesek akkor is nyilainak, ha száraz a vontató feneke s kicsi a vontató, mert így könnyebb a szúrás. A nyilalásnál rendszerint mindig ugyanaz a vontatós nyilai s ugyanaz szúr. Az is előfordul, hogy a hegyesebb végű kisrúdnál nem nyilainak, csak a tompább végűnél. Ritkábban aláveréssel szúrják át a vontatót. Az egyik vontatós a nagyrudat a kisrúd végéhez teszi. A nagyrúl vastagabb végénél háttal áll a vontatós a vontatónak, s a nagyrudat a lába közé veszi. Két kézzel megfogja a végét. Társa a nagy rúd vastagabb végét a kisrúd végéhez igazítja. Ö is átlépi a kisrudat, s háttal áll a vontatónak. A nagyrúd vékonyabb végét fogó vontatós hátra-hátra löki a nagyrudat. A nagyrúd meg átveri a kisrudat a vontató feneke alatt. Az aláverésre ritkán kerül sor. Csak akkor alkalmazzák, ha sáros a vontató alja, és sehogy sem boldogulnak. A pusztán még most is emlegetnek nagy erejű embereket, akik