Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

A Vásárhelyi-pusztán emberemlékezet óta bolonkocsival (VI. t. 1 és XIV. t. 1. a, 1. b. 1. c) húzatják be a vontatókat a tarlóról a szérűbe. Ezt a műveletet vontatásnak hívják. Régebben sajtkerekes bolondkocsival (VI. t. 1 és XIV. t. 1. a, 1. b, 1. c) vontattak. Tömör kerekeit faderékból készítették. Egy-kettőt lehet még a pusztán találni belőlük. Legtöbb bolondkocsinak azonban már küllős kerekei vannak (XXIV. t. 2a, 2b és 2c). Olyant is lehet még találni, amelynek az első kerekei sajtkerekek. Szabályosan akkor vontattak, amikor a gazt túlnyomórészt még nyomtatták. Miután akkor hosszabb ideig vontattak, minden mozdulatukkal arra törekedtek, hogy minél kevesebb mozgással, minél kisebb fáradsággal, minél hamarabb és minél jobban végezzék. Minden mozdulatuk beidegzett volt. Ügy ment ilyenkor a vontatás, mint a karikacsapás. Ma már gabonát csak a Rosszpusztán vontatnak. Ott is csak akkor, amikor kicsire nő a gaz. A kötetlen gazból rakott vontatókat bolondkocsival vontatják a cséplőgép mellé. A széna vontatókat azonban még ma is úgy vontatják be. Miután rövid ideig tart a vontatás, vontatás közben bizony sok felesleges mozdulatokat végeznek. Amikorra belejönnének a vontatásba, abba kell hagyniok, mert elfogy a vontatni való. Ha a bolondkocsi küllős kerekei széthullófélben vannak, akkor a befogás előtt meglocsolják. A hátsó tengelyen levő erős szegre ráakasztják a két kisrúd akasztója kötelét. Ügy akasztják fel a rudakat, hogy a végeik ne csússzanak le a tengelyről, mert akkor a földbe könnyen beleakad a vége. Ilyenkor elszakadhat a kötél, és elmarad a rúd. Ezenkívül hoszszabb felületen kopik a kisrudak vége. A bolondkocsi elé két lovat fognak. A körösztfát, a körösztöst beakasztják a húzatókampóba, és a lóhajtó elindítja a lovakat. A lóhajtó a lovak baloldalán halad. A lovakat a bal oldali ló kötőfékénél fogva vezeti. A jobb oldali ló kötőfékét a bal oldali ló nyakára kötik. Mostanában többen hajtószárral hajtanak, mert a lovuk nem szokta meg a vezetést. A lóvezető az ostort jobb kezében suhogtatja. A bolondkocsit rendszerint két vontatás kíséri. Tarlósoknak is hívják őket. Az egyik a 2 inast csapja a hóna alá, s a másik a nagygereblyét teszi a vállára. Ha kevés az ember, akkor a lóvezető az első rudas, s a társa a második. Mindegyiknek megvan a maga munkája. A bolondkocsit rendszerint a kutyák is kísérik. A vontató alól kiszaladó egerekre vadásznak. Miután a tarló különösen a kisebb gazdaságokban közel van a szé^ rűhöz, hamar kiérnek a vontatókhoz. A vontatást a legmesszebb fekvő vontató húzatásával kezdik. így tisztul meg sorban egymás után a vontatók helye. A lóvezető félig megkerüli a legutolsó vontatót (VII. t. 1). Olyan közel áll, hogy a bal oldali nagyrúd súrolja a vontatót. A lóvezetőnek úgy kell fordulni, hogy nagyon nagyot se kerüljön, el se hagyja a vontatót, de hirtelen se forduljon, mert akkor felborul a kocsi. Felboruláskor pedig az első kerék felveszi a belső nagyrudat a hátára, s nehéz kibontani. A lóvezetés egyébként a vontatás legkönnyebb munkája. Rendszerint gyerek végzi, de a vontató felrakásánál nem segít. Megállás után az inasokat a vontatóhoz dobják és a nagygereblyét leteszik. Ha a vontató időközben félrebillent, akkor kézzel vagy villával megigazítják. A vontatók ilyenkorra alaposan megnyomultak. 1951-ben