Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

is van, ahol a fű elejét mindjárt a jószágnak adják, s a többi a tarlóra kerül. Orosházán a bagószemre (szemmértékre) kimért szérűt kaszálás után nyesővel, lapáttal simára nyesték. Sokszor a szérű lejáratására csak másnap reggel kerül sor. Ha a szérű nem eső után készül, akkor a fentebb már leírt módon meglocsolják. Locsolás után szalmával beterítik. Szokás törekkel is, miként Orosházán. Megraknak egy oldalközt törekkel. A saroglyába a vontatóról lekerült kötelet teszik, hogy a törek le ne hulljon. A kocsit a szérű szélére tolják. Azután törekkel megjelölik a szérű szélét. A jelen haladva jobb kezükkel rázogató mozgást végezve szórják el a töreket. A szérű megjelölése után locsolnak. Majd utána a kocsit a szérű közepére húzzák. Villánként veszik le róla a sokszor korhadt, másra már nem használható töreket, és apró rázassál vékonyan, egyenletesen betakarják a szérűt. Ahová több kerül, eligazítják. Régebben a szűrűtaposás előtt egy vontatót körülfogtak lánccal, s ökröket fogtak elébe. Körbe-körbe haladva mög súroltatták vele a szérűt. A szérű beterítése után kocsival lejáratják. Néha a kocsi után lóval is megtapostatják. Egyesek csak lóval járatják le a szérűt. Az elkészült szérűn azonnal nem lehet nyomtatni. A nap hevétől függően egy-két óráig száradni kell. Ha egy-két napon belül nem nyomtatnak, akkor újra kell csinálni a szérűt. Ez azonban már kevesebb munkával jár. Ha a szérűt otthagyják — akár egy napra is — a szérűtakaróval vékonyan betakarják, hogy ne süsse a nap. Ha eső közeledik, s az embereknek van idejük, lehúzzák róla a takarót, hogy az eső egyenletesen áztassa el a szérűt. Eső után, ha száradás után nem nyomtatnak, akkor a takaróval újra betakarják. A gyöpön állandóan egy helyre csinált szérű idők folyamán kimélyül, lapossá válik, s nem folyik le róla a víz. Ilyenkor ha lehet, arrébb helyezik. A szérűt gondozzák. Vigyáznak arra, hogy a bűre nélkül (szalma, törek) a lovak ne járják a szérűt, mert felkopik. Sokszor a szérű széle fele egy kis lapály van, mert a szérűt feltölteni nem lehet. Ilyenkor a szérű mellett vaslapáttal egy kissé mélyebb lapályt vájnak s a szérűről odavezetik a vizet. Eső után, ha néhol megáll a víz a szérűn, s nem lehet levezetni, falapáttal kihányják a nagyját, s azután nyírfaseprűvel szétcsapják. Ha vasárnap nem nyomtatnak, akkor szombaton este a szérűt betakarják. b) Szérűkészítés tarlón Kopaszjödön (tanyanélküli földön) rendszerint tarlón készítik a szérűt. Vannak, akik karó, kötél és kapa segítségével megjelölik a szérű szélét. Ezek sorba haladva gyökerestől kikapálják a tarlót. Vannak, akik mérés nélkül kerekítik ki a szérűt. Ebben az esetben a szérű kapálása feltétlenül csigavonalban történik. A szérű szélét kapával jelölik meg. A kezdőszélen egy darabon kapával összekötik a jeleket. Azután az előttük levő tarlót gyökerestül együtt kiforgatják a földből. Kapálás után — ha nem fúj szél — szél alá, egy vonalba hajtják le a tarlót gereblyével. Amikor a tarló felszaporodik, kisgereblyével vagy villával kis csomókká