Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)
A gabona termesztése
csomózott kötélnek hívják. 35 kötelet eggyel körülkötnek, s árnyékos helyre teszik, vagy gazzal letakarják. Egyesek kötéskor a csirkéből felvett száraz gazból készítenek kötelet. Kétfelé veszik, legtöbbször tövével fordítják össze. Összeütik, s az egymás mellett levő markokkal erősen megcsavarták. A kévekötés a kaszások dolga, s ezért kevés marokverő köt. A kévekötő a kötél végét megfogja, összeveszi, s azután háramféle mód egyikén megköti. 1. A két végét összecsavarja, s az egyik végét a kötél alá dugja, 2. Az egymás mellé tett kötélvéget összefogva megcsavarja s mindkettőt a kötél alá dugja. 3. A csomózott kötélnél a kötél végét megfogja, erősen összecsavarja, kontyba tekeri, s úgy hagyja. A kévéket bekötés után megfordítják, hogy ne ázzon be olyan könnyen, ugyanis a kötés közben a kéve kissé belapul. A kötés után egy beidegzett mozdulattal a vágott végén összemarkolja a kiálló szálakat, kirántja, s a következő kévéhez veti. 6. Keresztelés a) Ötösölés és halhébarakás A levágott gazt ma már legtöbbször körösztökbe rakják. Sokan a tanya alatt — hogy a jószág kárt ne tegyen benne — kévés vontatót raknak. A délelőtti és délutáni vágást sokan ötösökbe, némelyek halkéba rakják. Ezekből készítik el azután még aznap a kereszteket. Egyesek kévéből keresztelnek, s nem pártolják az ötösölést, mert szerintük úgy törik a gaz. Rendszerint este — amikor egy kicsit vonultabb a gaz — rakják a kereszteket. Reggel is jó végezni. Ha az időtől félnek, akkor amint egy keresztsornak elegendő kévéjük van, keresztelnek. A kévéket sokan ötösökbe rakják a keresztelés előtt. Az ötösökből álló sorokat egymástól olyan távolságra rakják, hogy a keresztek közé férjenek. Az ötös rakása a következőképpen történik. Két kévét egymás mellé tesznek a tarlón. Kezdésnél legtöbbször a vágott fele van elöl, s csak néha a kalászos. Legcélszerűbb a tarlón fekvő 2 kéve közül a külsőt letenni, mert a később letett belső kévét a keresztrakás alkalmával könnyebb felvenni. Először ugyanis mindig a belső kévét veszik fel, s így nem kell a külső kéve alól kiráncigálni. Amikor két kévét egymás mellé tesznek, az utóbb letett kéve egy kissé rajtafekszik az előbb letett kévén. Lehetőleg a nagyra sikerült kévéket teszik alul, hogy ne kelljen emelgetni. Szükség esetén kézzel, vagy lábbal megigazítják. Erre a tarlóra helyezett két kévére teszik azután a másik két kévét, de ellenkező irányban, vagyis az utóbbi két kéve kalászai az alattuk levő kévék vágott felére kerülnek. Itt is először a külső kévét teszik le, azután a belsőt. Az így kötésszerűen egymásra helyezett 4 kévére kerül az ötödik. Ezt ismét ellenkező irányban teszik. Szükség esetén megnyomják, megigazítják. Orosházán minden kévét ellenkező irányban helyeznek el. A legfelső kéve rendszerint K-nek, vagy D-nek néz kalásszal, hogy egy esetleges eső után hamarabb száradjon. Ha a pusztán is nézik, hogy az utolsó kéve a napsütéses oldal fele nézzen, akkor már az első kévét annak megfelelően teszik.
