Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)
A gabona termesztése
kezével le, másikkal felfele nyomva egy lendülettel a csirke a feje fölé lendül. Azután a villa nyelét leteszi a földre, és a nyélen újra fog. Majd felemeli a csirkét, és a villa nyelét függőlegesen tartva a vontatóhoz viszi. Ha rövid a gaz, akkor a villa felállításakor nem szokták a térdüket használni. Ha öltögetéskor erős szél fúj, a széllel szembefordulva viszik a csirkét, így a szél a villához szorítja a leválni akaró szálakat. Ilyenkor a villa nyelét a villa nyakához elég közel fogják. A felöltött gazzal a gyűjtő a vontatóhoz megy. A csirke kalászai a vontató mellé kerülnek. Ekkor a csirkét egy lebbentessél a vontató tetejére veti. Akkor sikerül jól, ha a kalász a vontató közepére lebben. A sikeres dobás után úgy tűnik, mintha a csirke teteje túl akarna esni a vontatón, s az ajja a vontató szélénél egy kissé beljebb kerül. A feldobáskor a villa hegye felfelé áll, mert így könnyen ki lehet húzni, s nem húzza magával a gazt. A villa kihúzásakor a gyűjtő a villán levő gazt addig húzza kifele, míg a vontató széle kívánja. Azután a csirke tetejére üt, hogy lapuljon. Ezzel megköti a feltett csirkét. Azután megnézi, hogy hova következik. Megtörténik, hogy a szél lefúj a vontatóról egy félcsirkényi gazt. Villára szedve újra felteszik. Ritkán áll úgy, mint először. Az öltögetés elején nem látszik a vontató növekedése. Ennek az az oka, hogy a borítással rakott vontató laza. Az öltögetéssel felrakott nehezebb csirkék lenyomják a vontatót, s csak a lenyomulás után kezd a vontató magasodni. Vannak a pusztán olyanok is, akik ha nehéz a gaz, az alap megrakása után nyomban öltögetéssel rakják a vontatót, s ismét mások fenekelés után akkor is öltenek, ha száraz a gabona. Szerintük a vontató jobban áll, s öltögetéssel könnyebb a csirkéket a vontatóra tenni, mint borítással. A vontatórakók arra nagyon vigyáznak, hogy a közepe mindig tele legyen. Ezért minden körülrakás után, vagy amikor arra szükség van, egy villával a középre is tesznek. Amint elérik a kellő magasságot, összébbfogják a vontatót. Vállmagasságtól kezdve minden sort egy kissé beljebb raknak. így alakul ki a nem túlságosan hegyes teteje. Az utolsó csirkét egy rendből összefele hajtják, s a vontató mellé teszik. Félvillánként, borításai teszik fel. Az utolsó villával az uralkodó szél felől helyezik el. Az utolsó öltés gabonát úgy teszik fel a vontató tetejére, hogy azt teljesen beborítsa. Régen az utolsó csirkét egycsomóba, a közepébe vágták. Egyegy vontatóba 130—140 csirkét raktak. A jól rakott vontató telt körte alakú, tojás alakú. Az alja beljebb, a dereka kijjeb áll, s nem túlságosan hegyes. Rostás Sándor vastagderekú vontatókat szokott rakni, mert a szél nem löki olyan könnyen fel. Nem mindig sikerül takaros vontató rakni. Ha nagy feneket kerítenek neki, s azután hirtelen összehúzzák, akkor az ilyenre szerte a pusztán azt mondják: „Erre a vontatóra a béka még seggel is fölmászna!" A vontató megrakása után körülkaparják, körülfűsülik, körülvellázzák. Általában ketten végzik. Egy helyről indulnak el. Lefele néző villa hegyével felülről lefele lehúzzák a vontató hullóját, a lehullni akaró és a keresztben álló szálakat. Utána a vontató tövétől elfelé, kifele húzzák a földönjáró villa hegyével az ott heverő gazt. Majd körülveregetik. Ezután a
