Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

vontató körül összegyűlt gazt összeszedik, és a vontató tetejére teszik. A tetőzést olyan gonddal végzik, hogy egy esőt kibírjon. így készül el a vontató lekötés alá. Egyesek úgy is szokták, hogy amikor a körülfésülés után a hulladékot felteszik, a tövit möghúzzák. Annyit húztak ki a vontató tövéből, amennyi a vontatóra kell. Egyesek a vontatót körülhúzzák. Kb. 50 cm magasságban — hátrafele haladva — kézzel kihúzzák a vízszintesen álló szálakat. Társuk ezalatt tovább tetéz. Az utolsó néhány feltevés gazzát villával szétrázza, hogy jobban álljon. Amikor a vontatót jóváhagyják, egy csatakkötéllel lekötik, mert nyáron könnyen támad egy hirtelen szélroham. Ha erős szél fúj, akkor szél iránt, ha nem fúj erős szél, akkor főszélnek (a pusztán a nyugati szél az uralkodó) kötik le. Egy kötelet a vontató mellé dobnak. Kibontják s a végeit megfogják. A szél irányában a vontató mellé állnak. A kötelet egy kicsit kihúzzák. Megsodorják, mert állás közben kisodródott. Sodrás után ismét kihúzzák, hogy a macskák (csomók) kinyúljanak. Egyet lépnek a vontató felé, és a kötelet ,,na most" szóra a vontató tetejére dobják. Azután meghúzzák egy kicsit, hogy a vontató közepén van-e? Ha szükséges, egy rántással föllebbentik s a közepére teszik. Ismét meghúzzák, majd mindketten a vontatóhoz mennek. A vontató két oldalán helyezkednek el. Letérdelnek, a kötelet megfogják, s két kezüket befúrják a vontató aljába úgy, hogy azok bent találkoznak. A kötél a másik kézbe kerül, s az alsó lyukon kihúzzák. „Kész! Húszhattyuk!" szóra ringatják a vontatót. Ez úgy történik, hogy amikor az egyik lefele húzza a kötelet, a másik nem húzza, s azután fordítva. Közben a vontató előre-hátra ring. Régen, amikor elszakadt a kötél, azt mondták a fiataloknak: „Tóggyatok hozzá!" (pedig csak össze kellett kötni). Amikor elég feszesre húzzák a kötelet, a végét hirtelen egyszer átcsavarják, és egy kicsit megnyomják. A lekötés után a villával néhányszor rávernek a vontató tetejére. A vontatót azután egy kicsit körülnézik. Ha valamerre ferde, villával igyekeznek helyretolni. A vontatót rendszerint ketten kötik le. Egy ember csak kínlódik vele. Kibontja a kötelet, az egyik kezében karikára gyűjti, és a vontató tövéhez lép. A másik kezével átveszi a kötelet, és néhányszor meglóbálva átdobja a vontatón. Egy kicsit meghúzza, és megsodorja a kötele. Majd a kötél végét a vontató aljába fűzi. Azután átmegy a másik oldalra, s ott is elvégzi az előbbieket. Majd a befűzés felett az egyik kezével megfogja a kötelet és meghúzza. A kötél a vontató oldalához szorított öklön keresztül lefele csúszik. A másik kezével a kötél végét felfelé húzza. Egy rövid húzás után abbahagyja. A vontató pedig az ellenkező oldalra billen. Az ököl a húzás után bezárul, és a ringás által látszólag feljebb kerül. Azután a kötél végét ismét egyenletesen húzni kezdi, miáltal a vontató most meg a húzás irányában leng ki. A másik kéz a kötelet átereszti, s látszólag az meg lejjebb kerül. Közben a vontató állandóan lapul. A kötél pedig bevágódik egy kissé a vontató tetejébe és oldalába. Amikor a lekötő érzi, hogy elég feszes a kötél, akkor a végét eldugja. Azután ugyanazt teszi a másik oldalon is. Ritkán az is előfordul, hogy nincs elég kötél. Ekkor egy drót végére egy-egy féltéglát kötnek, s azt teszik a vontatóra. Megesik, hogy a szél