Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

levő rendből elkészíti a másik félcsirkét. Majd az utóbb készített csirke alá nyúl, s villával az előbbi félcsirkére teszi. Bal kezével megnyomja a csirke tetejét, s a másikkal kihúzza villáját. Ha a föld szélén, vagy a jószágjárta helyen nagyon vékony a rend, akkor a rend végén aládugják a villát, s maguk előtt tolják addig, ameddig lehet. Azután rakosgatják. De így sok szemet kimorzsol a tarló. Nem is tartják ezt rendes munkának. A csirkekészítés másik módját rendszerint szélben alkalmazzák. De a nagyon szorult (hirtelen érett) búzát kis szélben is így csirkézik fel, hogy el ne vigye a szél, s ne peregjen ki a szem. A csirkéző a ferdén tartott villahegyet beleőti (beleszúrja) a rend végébe. Felemeli és a rendre teszi. Azután megint beleölti villáját a rend végébe, de valamivel lejjebb és mélyebben, mint először. Felemeli és ismét a rendre teszi. Ha vékony a rend, akkor háromszor is megismétli. Ha közben a gaz vágott vége szétcsúszik, befele fordított villaheggyel megveregeti. A félig kész csirke tetejét a villa hátával egy kicsit megnyomja, hogy a szél el ne vigye. Azután az így elkészített félcsirkétől néhány lépést előre megy. Hátrafordul és a fenti módon gyűjti össze a rendet. Az összegyűjtött gazt a félcsirkére teszi s a tetejét villájával megnyomja. Ha nagy szél fúj, akkor a másodjára készült félcsirkét az előző mellé teszi. A fenti mód szükségmegoldás. A pusztaiak szerint a rendet csak a vágás irányában szabad összeszedni, mert ellenkező esetben törik a szem. Akadnak olyanok is, akik a csirkéket kétfelől rakják akkor is, ha nem fúj a szél. Egyesek még arra is ügyelnek, hogy a csirkék keresztben is lehetőleg sorba legyenek. Szerintük így könnyebb a vontató rakása. Szélmentes időben könnyebb csirkézni. A takarás kezdetén nyers a gabona, azért kis szél nem hátráltatja a munkát. „Foggalnéző üdőben'' (amikor az erős napsütésben az ember a szemét hunyorgatja, s a száját kissé kinyitja) egy-egy rend gabona levágása után a kukoricából, vagy egy csirke árnyékából előkerül a vizes korsó. Régebben a vizet csobojóbul itták. A csobolyót az 1900-as évek táján kezdték elhagyni, amikor a gazdaságok felaprózódtak. A takarók reggeli előtt pálinkát szoktak inni. Az első világháborúig butellából itták az aratási pálinkát. Itt-ott még szokás 10 óra tájban egy kosár almát kivinni a mezőre. 4. Vontatórakás a) Derekalás Általában a levágott rendből gyűjtik a gazt s rakják a vontatót. Amikor nagy szél fúj, nem lehet vontatót rakni. Legjobb olyankor csinálni, amikor egy kicsit vonult a gabona. A vontatókat a föld hosszában — a tábla nagyságától függően — egy vagy több sorba rakják. A gabonatáblák rendszerint téglalap alakúak, s ezek közepére kerülnek egy vonalba a vontatók. Rendszerint partosabb helyre rakják, mélyedésbe sohasem. Ha a föld felszíne nem hepe-hupás, akkor a vontatók sorba kerülnek egymás mögé. így könnyebb a vontatásuk. Ha azonban a föld egyik fele legelő,