Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

vagy nagyon rossz, akkor a földnek arra a felére rakják, ahol több a csirke. Ez csak akkor hátrányos, ha a tarlót felszántják. Ilyen esetben feltétlenül sorba rakják a vontatókat. A vontatókat kizárólag a kaszások rakják. Gyűjtőknek hívják őket. A vontatókat vagy rendből gyűjtik, vagy csirkékből rakják. Szerszámuk a hosszúnyelű, háromágú gyűjtőv'élla (IV. t. 6 és XXII. t. 2). A kaszás vagy a megrakandó vontató közelében levő alkalmas kész csirke alá szúr, vagy a fent leírt módon összegyűjt egyet. Ezt az első csirkét a vontató helyére viszi. Minél közelebb fogják az elöl levő kezükkel a villanyelet a csirkéhez, annál könnyebb vinni. Vannak, akik mindkét kezükkel egészen a villa nyakánál fognak. A jobbkezes embernek a bal keze, a balkezesnek a jobb keze van elöl. A csirkét a levegőben úgy fordítja, hogy a fara (vágott fele) a bolonkocsi indulási irányának nézzen. így nem marad le róla, mert a húzatáskor a févaj alá keresztbe két kisrúd kerül, s azok nem engedik, hogy elmaradjon. A kaszás a csirkét leteszi a földre. Ez a févaj. Fe jajnak, fejkévének, párnacsirkének is mondják. A vontatóban csak a févaj kalászai fekszenek a földön. Nedves nyáron a kalászokat felhajtják. A vontatórakó a févaj elhelyezése után vagy gyűjteni, vagy a kész csirkéért megy. Az első csirke maradékát, hulló ját a villával összeszedi, s vagy a rend végére, vagy a következő csirkére teszi. A második csirkét a févaj kalászos végére helyezi hosszában, úgy hogy kalászai az első csirke derekára boruljanak. A következőt ugyanúgy helyezi el, de a másik végére. Majd egy-egy csirkét tesz a févajra derékszögben. Ezután a keresztlábak közé egy-egy csirkét helyez egymással szemben. így kötik egymást. Kilenc csirkéből készül el a vontató feneke. Egyesek a fenékbe hol borítással hol rakással rakják a csirkéket, ahogy az kívánja. Nedves esztendőben, vagy amikor attól félnek, hogy a vontató alá megy a víz, akkor kupolással készítik a vontató fenekét. Két ember könynyen, egy csak nehezen tudja csinálni. A vontató helyére két csirkét visznek. Kalászával összevetik, összeborítják. A két csirkét a földre fektetik. A vágott végeik majdnem összeérnek. Villával a kalászos végeiket emelve egyszerre összeborítják. Szükség esetén az egyik kezükkel, vagy a villa kihúzása után mindkét kezükkel megigazítják. A két felállított csirkéhez kétoldalt egy-egy csirkét támasztanak. így készül a kúp. Előnye — miután itt a földön nincs csirke — esős időben nem csírázik ki. Hátránya, hogy vontatáskor több gaz lemarad a rudasfák között. Sokan nem szeretik, mert nehéz a kúpon megállítani a gabonát. Különösen a száraz gaz csúszik lefele róla. A kúp elkészülése után a fenekelés következik. A négy csirkéből álló kúphoz még négy csirkét állítanak. A nyolc csirke összeállításával elkészül a vontató feneke. A fenékre derékmagasságig borítással rakják a csirkéket. A borításkor a csirkéket ráborítják, ráfordítják a vontatóra úgy, hogy a kalászok a vontató közepére essenek. Mindig egész csirkét borítanak. Félcsirkékből készített csirkéket nem borítanak, mert az szétválik, s esetleg le is csúszik a vontatóról. Borításkor a gyűjtők egészen a vontató mellé viszik a csirkéket. A csirke fara, vágott fele majdnem hozzáér a vontató széléhez. A kalászos fele pedig kifele néz. Ekkor a csirke farát a vontató széléhez