Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)
A gabona termesztése
le az éle. A lekalapált élű kasza ugyanis möghúzza a kaszást. Ha pedig nyers a föld, tövestől szaggatja a gazt. Van, aki leveszi a kaszát a nyeléről, s úgy kalapálja ki. A kaszaéket kalapáccsal meglazítja. Azután a kaszaörvet lehúzza a nyélre, és a kaszát leveszi. A kalapálást a fent leírt módon végzi. Kalapálás után a kaszanyakon kiálló kiskampót a kaszanyél végén levő lyukba helyezi, a kaszaörvet felhúzza, és az éket beveri. Majd megnézi, hogy jól van-e beállítva a kasza. A kaszás úgy állítja be a kaszáját, hogy a kasza nyelét kiskacscsal felfele állítja. A nagykaccsot bal kézzel a jobb hóna alá teszi. Ha a kinyújtott jobb kéz ujja eléri a kasza hegyét, akkor jól van beállítva. Ez azonban attól függ, mit vágnak. A nagyobb gazra, fűre kisebbre s könynyebb gazra pedig nagyobbra állítják. Mindezek után a takaráshoz szödelőszködnek. A kaszások a tokmányba (IV. t. 2 és XVII. t.) egy kevés vizet öntenek, és a derekukra kötik. A tokmányt elöl hordják, a bal lágyék felett. Majd a kaszások a kaszát és a gyű] tő villát a jobb vállukra veszik. A kasza nagykaccsát a nyak tövéhez illesztik. A nagykacs felfele néz, s a vállhoz simul. A kasza hegye pedig felfele áll. Mindkét szerszám nyelét jobb kezükkel fogják. Ha csirkézők is vannak, azok meg a csirkézővillát veszik magukhoz. Jobb kezükkel a nyél derekát fogják, s villa ágai előre néznek. Rendszerint az egyik csirkéző villájára akasztják fel a köteleket. A két szélső ágára 4—4 kötelet húznak. Elindulás után hamarosan kialakul a menet. Elöl a kaszások mennek s utánuk a csirkéző asszonyok, lányok, suttyó legények haladnak. Hideg vízzel teli korsót is visznek magukkal. Amint megérkeznek a levágandó táblához, a gyűjtővillákat, köteleket és a korsót árnyékos helyre, sokszor a gabonatábla melletti kukoricásba teszik. A kaszások a tábla megfelelő sarkához mennek. Amikor régi módon levágják a gazt, akkor mindig szél alá (amerről fúj a szél) kaszálnak. Kaszálás előtt mögfenik kaszájukat. A fenés a következőképpen történik. A pusztán hátulról fenik a kaszát, vagyis a kasza hátuljával néz a fenő felé. A tótkomlósiak pedig elölről fenik. A kaszás a kaszanyél végét leteszi a lába elé a földre. Egy kicsit balra dönti. Bal kezével megfogja a kaszanyak ormát, s a jobb kezével a tokmányból kihúzza a kaszaküvet (IV. t. 2. a és XVII. 8). A fenésnek szabályos, ütemes, nehezen leírható mozdulatai vannak. A kaszás a kaszakővel a kasza tövén, a kasza hegye felé teszi meg az első húzást. Majd egy hirtelen mozdulattal átnyúl a kasza másik oldalára, és ugyancsak a kasza tövén, a kasza hegye felé húzza a kaszakövet. A harmadik húzást az első. a negyediket a második húzás derekánál kezdi. A kezdésnél ujjai felemelésével helyet ad a kőnek. így halad a fenésscl a kasza hegye felé. Amikor a kaszakő a túloldalon jár, mind a négy ujját felemeli, hogy meg ne üsse. Amint be akarja zárni az ujjait, a kezét kissé felemeli és a kasza saját súlyától egy kicsit hátracsúszik. így halad azután a bal kéz a kasza hegyéig, illetőleg a hegyétől egy jó arasznyira. Amikor a fenéssel végighalad, mindkét oldalon egyszer teljesen végighúzza a kaszakövet. Ezáltal teljesen egyenletes lesz az éle. Fenés közben — amint arra szükség van — a kaszakövet vízbe mártja. Fenés után megnézik, — megnyugtatásul — hogy a kasza éle nincs-e leverve?
