Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

oldalon kezdik. A keskeny földet forgóra boronálják, s azután, a két végét beszegik. A fogas után majdnem mindig felül is vetnek. Ezt is újból elfogasolják. Utána tövisboronával elboronálják. Általában 1 kisholdra (1100 négyszögöl) 3 véka vetőmagot vetnek. A régiek úgy tartják, hogy 2 véka is elég. Azonban ők őszi magyar Tiszavidéki búzát vetettek. Az jobban bokrosodott. így aztán elég volt a 2 véka vetőmag. 3. A vetés gondozása Télen, ha nagy hó borítja a vetést, s az ólmos eső ráfagy, vagy ha a hó teteje megolvad, s azután megfagy, akkor jószággal megtipratják. Régen a vetést bizonyos távolságban lékelték, hogy a vetés levegőt kapjon. Az őszi vetéseket tavasszal hengerrel, vagy tövisboronával elsimítják. Esetleg mindkettőt alkalmazzák. A tavaszi vetéseket lehetőleg kelés előtt, vagy ha a föld akkor nem alkalmas (hanem nyers), akkor kelés után hengerezik. Régebben tavasszal konkolyoztak. Fecskefarok állású konkolyozóüsztökével kiszúrkálták a vetés közül a konkolyt s otthagyták. Az acatolást még ma is így végzik. III. TAKARÁS 1. Előkészületek A takarást szerte a pusztán a szerszámok előkészítése előzi meg. A takarás legfontosabb szerszámát, a kaszát (IV. és XVI. t) fűkaszálásra is használják. De a fű vágását takaró nélkül, vagy csak kis takaróval végzik, azért aratásra felszerik a megfelelő takarót. Rendszerint előszedik a tavalyit, mert az szárazabb s könnyebb. A következőképpen erősítik fel: A nyél végébe egy szeget ütnek, és arra kötik a takarómadzagot. A zsineg végére hurkot vetnek, s azt a szegre akasztják. A takaró vastagabb vége laposra faragott felét a nyél nagykaccs feletti lapos részéhez illesztik úgy, hogy a másik vége a nyél alsó vége fele néz. Az összeillesztést zsineggel kétszer-háromszor — nem szorosan — körülcsavarják, és görcsre kötik. Azután a takaró szabad végét előre húzzák. Majd a két ágban végződő végére néhányszor rácsavarják a zsineget és megkötik. Azért csavarják rá, hogy kaszálás közben a takarót magasabbra, vagy alacsonyabbra lehessen állítani. A takarónak a nyéltől való távolságát ugyanis a talpon álló gaz magassága szabja meg. A zsineg a takarót elszoríthatja, és a viaszérésben levő nyers gazban könnyen törhet. Ezért legtöbb helyen van egy-egy tartalék takaró, s a kaszások zsebében, vagy a kalapácsos tarisznyában megtalálható a tartalék zsineg. A kasza mellett a takarás legfontosabb szerszáma a rövidnyelű csirkéző-, vagy fordítóvella (VI. t. 5 és XXII. t. 1) és a hosszabb nyelű gyűjtővëlla (IV. t. 6. és XXII. t. 2). Mindkettőt a szénagyűjtésnél is használják.