Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

Ha ágai kinyúltak, vellahajtóba teszik, hogy takarásra visszakapja hajlását. A kinyúlt villát vizesgödörbe állítják. Néhány napig ázik benne. Azután az ágai közé két egyenlő hosszú fát tesznek, és zsineggel összekötik. Ilyen előkészületek után a villa ágainak hegyét a vellahajtóba teszik. Ez 55—60 cm hosszú, 5—6 cm átmérőjű gömbölyű akácfa. Mindkettő a vége fele átfúrt. Ebbe egy-egy ujjnyi vastagságú, bunkós végű pálcát ékelnek. Ezek a gömbölyű fákat kb. 4 cm távolságra tartják egymástól a végeikre 8-as alakra csavart drótok segítségével. A favilla elhelyezése után egy vasvillát dugnak a villahajtóba. Ennek ágait tövig dugják a favilla ágai közé. A favilla nyelének közepére pedig egy jó erős istrángot kötnek. Ezután a nyeleket addig húzzák összefele, míg a favilla ágai a kellő hajlítást meg nem kapják. Ekkor az istráng végét a vasvilla nyelének felső végére kötik. Azután felteszik a félszörszin tetejére, ahol reggeltől estig süti a nap. Két napig tartják ott. Éjjelre fedél alá teszik, hogy harmat ne érje. A nagygerebjét (IV. t. 7 és XXIII. t.) is használják a szénagyűjtésnél, s ezért a takarást használható állapotban várja. Amikor érkezésük van, s a soronlevő munkák engedik, a kisebb eszközök átnézésére is sor kerül. A marhaszarvból készült tokmányba (IV. t. 2. és XVII. t) vizet öntenek. Ha alul szivárog, port szórnak bele. Az első világháború előtt — amikor minden évben tapostak ganét — a tőzeggané pörnyéjét hintették bele. Ha feljebb folyik, akkor ronggyal dugják be, vagy bőrrel, pléhhel foltozzák be. A zsíros haszakövön csúszik a kasza éle. Az ilyen követ a vályúnál földdel megsúrolják. Az előkészületek sorába tartozik a kötélnekvaló csaták vágása is. Vannak, akik szénagyűjtéskor a kubik-gödrökből megfelelő mennyiségű csatakot vágnak. Megszárítják, mert nyersen nem lehet ereszteni. Goromba és könnyen törik. Száradás után rudasba hányják, és árnyékos helyre viszik. A takarás megkezdése előtti este egy félrudasnyit jól meglocsolnak. Vannak, akik a csatakot a takarás megkezdése előtti nap reggelén vágják. Szárító időben megfonnyad annyira, hogy lehet ereszteni. 2. Kaszálás Régebben a pusztán a Tisza-vidéki magyar búzát termesztették. A közönséges búzának (Triticum aestivum L. ssp. aristatura Al.) változata, mely idők folyamán alakult ki Alföldünkön. Ennek az ősi tájfajtának egyik legjobb tulajdonsága a nagy sikértartalma. De — különösen nedvesebb időjáráskor — a gabonarozsdával szemben csekély az ellenállása. Azonkívül gyenge a szalmája, azért könnyen megdőlt. Keveset termett. Ezeket a hibákat küszöbölték ki a század elején növénynemesítőink. így állították elő a kanadai Marquis búzával való keresztezés révén a bánkúti búzát. Legújabban Sedlmayr Kurt hasonlóképpen a Tisza-vidéki búza nemesítése révén állított elő kitűnő búzafajtát. Ma a Tiszántúlon ezek a legelterjedtebbek.