Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

tottek garmadába. Három ember meszezett. Ketten — egymással szemben állva — falapáttal átlapátoLák a búzát ismét garmadába. Közben a harmadik mésszel locsolgatta. Úgy kellett lapátolni, hogy a búza mindig fojjon, s az új garmada meg terüjjön. Gyorsan végezték, hogy a mész ne folyjon a földre. Átlapátolás után a garmada helyét felsöpörték, s a szemeket a garmadára vetették. Azután visszalapátolták a szemet. Lapátolás közben állandóan mésszel locsolták. Amikor a garmada elegendő meszet kapott, még párszor átlapátolták. Amint a garmadával végeztek, egy félreeső helyre lapátolták. Azután a fent leírt módon folytatták tovább. A meszezett búzát nem szárították. A vetésig azonban meg kellett száradnia. Egy éjjel meg is száradt. A jászolban a vetőmagot az egyik végéből átlapátolták a másikba. Két ember kellett hozzá. Az egyik lapátolt, a másik meszezett. Előnye az volt, hogy a mésszel vastagabban lehetett bánni, és nem lett sáros a búza. Hátránya, hogy nem haladt úgy. Minden meszezést felszedtek és helyet csináltak a következőknek. Kisebb helyen mosóteknőben meszeztek. Ezt is ketten végezték. Az egyik a búzát locsolta, a másik két kezével kavarta. A kavaró keze alulról felfele járt. A lapátoló először az egyik vége fele hajtotta a búzát, azután meg vissza. Azt tartották, ha tovább állt a gabona a mészben, akkor jobban védett az üszög ellen. 2. Kézzel vetés á) Fölülvetés Vetőzsákból vetnek. Ez egy közönséges zsák. Az egyik sarkába egy kis csontdarabot, szénacsomót, vagy kevés búzát tesznek. A zsák zsinegjével ezt a csücskit bekötik. így nem csúszik le róla. A vetőmagot a vetés helyére zsákokban viszik, s megfelelő távolságra a földre állítják. Kocsin ömlesztve csak kevés helyen van a vetőmag. Ha kocsin viszik, nem lehet jól elosztani. A vetés előtt a vetőzsákba a magot a földre állított zsákokból öntik. Azután úgy veszik a nyakukba, hogy a szája jobb kéz fele nézzen. A vető a meghajlított bal karjával a zsákban a gabonát kétfelé osztja. Űgy fogja a zsák száját, hogy az ne csukódjon össze, mert kinyitása vetés közben időveszteséggel jár. A zsákba egy, vagy másfél vékányi magot öntenek. A zsákba öntött gabona mennyisége a vetőtől s a bevetendő terület hosszától függ. Ha rövidebb a föld, s nem fúj a szél, akkor annyit öntenek bele, hogy visszafele is elég legyen. A hosszabb földnél a másik végére s esetleg a föld derekára is állítanak egy-egy zsák vetőmagot. A pusztán általában föliilvetnek, vagyis a szántásra szórják a vetőmagot. Ha a szántás száraz, akkor nem kell azonnal vetni. De ha a föld nedves, akkor szántás után azonnal vetnek. Az ebéd előtt felszántott földet mind bevetik, hogy a szántás ki ne száradjon. A kézzel vetés alá jó szántást kell adni. A göröngyös földre történő vetésnél a kikelés után