Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

meglátszik a barázdák sora. Ugyanis a mag a nagy hantokról a barázda fenekére gurul. Ezért jó munkát csak porhanyós földben végeznek. A porhanyós föld irdas, magházas. Annak a menedékös oldalán megakad a mag. Ha a vetőt a fogas nem szorítja, akkor először keresztbe beveti a fogás kezdő végét. Azután az egyik oldalát végig veti. Majd a másik végét is beveti keresztbe. Ha nem fúj erős szék akkor visszafele az első elő mellett vet. Azt a területet, amelyet egyszeri haladással bevet, élőnek hívják. Amint kiér a kezdővégre, megfordul s ismét az előző elő mellett vet. A két szomszédos elő egy kicsit egymásra terül, mert a szélei ritkásak. Hogy hány élővel történik a vetés, az a tábla szélességétől függ. Erős szélben csak szél alá (amerre fúj a szél) lehet vetni. Amint lehet, a vető után fogasolnak. A vető gyorsabban halad, mint a fogas. A rendes vetőember három boronaajjat is beterít egy járással, némelyik még többet is. Ha a fogas szorítja a vetőt, akkor a vetés menete a következőképpen alakul: A vető a tábla végét keresztbe beveti. Azután a tábla egyik oldalán vet egy előt. Utána beveti a tábla másik végét is. Majd a tábla másik szélén vetve visszaér kiindulási helyére. Amint a fogott területet körülvetette, a fogas körbe-körbe járhat. A fogas mindig a fogás bal oldalán indul, és jobbra fordul. Ezután a vető a körülvetett terület belső részét veti. Először a bal oldalon vet egy előt, mert a fogas a bal oldalon kezd. Ha a vető nem vet a végén keresztbe, akkor a fogas forgót csinál. A vető addig vet hosszában, míg össze nem ér. Amikor nagy szél fúj. mindig visszamennek a kezdő végéhez. A jó vető az elvetett elő szélén megy vissza. Amikor a kezdő helyre visszatér, tudja, hogy hol kezdődik az újabb elő. A pusztán egész előt vetnek. Vagyis két oldalra vetnek. A két terítés széle középen egymást takarja. Fél előtt csak akkor vetnek, ha nincs már nagyobb vetendő terület. Ügy vetik, hogy vagy kevesebbet markolnak s mindkét lábra vetnek, vagy rendeset markolnak s amikor terítenek egykét lépést tesznek előre vetés nélkül. Az egész elő vetése a következőképpen történik. Régebben minden nagyobb munka kezdésénél s így a vetésnél is mondták: „Uram Jézus segiccs!" Vagy röviden: ..Uram segiccs!" és kalapjukat kissé megemelték. A vető ezután rendes léptekkel elindul. Ballábával lép ki. s ugyanakkor jobb kezével az egyik oldalon terít. Amíg a jobb lábával előre lép, addig kimarkolja a vetőmagot. Mikor ismét a ballal lép, a magot a másik oldalra teríti. Ezt folyamatosan végzi. A vető belemarkol a zsákban levő gabonába. Kiveszi s kinyújtott karral vet. A karját előre nyújtja s úgy teríti egyik oldalra a szemet. A kinyújtott karját gyors, erős lendítéssel befele lendíti és ekkor terít. Ügy kell teríteni, hogy az már a levegőben félkör alakot vegyen fel. A vető kieresztett, kinyújtott ujjai terítik szét a szemet. A terítésnél a vető tenyerét lefele fordítja, ezáltal a tenyérből kiengedett mag a levegőben legyezőszerűen szétterül. A vető már a levegőben látja, hogy jól terül-e? A jó vető az előt nem a föld szélénél kezdi el, mert a vetés alsó vége, karéja ráhull a keresztvetésre s ott sűrűbb lesz a gabona, hanem megáll