Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)
A gabona termesztése
Az első fogás első barázdájából kifordított föld a szárítatlan földre került. Ugyancsak idekerült a második fogás első barázdájából kifordított föld is. Ezekből orom képződött, melyet összevettetésnek neveztek. Ez alatt a föld rendszerint szántatlan volt. Ezen úgy segítettek, hogy a második fogás első barázdáját úgy húzatták, hogy első fogás kiborozdolása alkalmával kifordított földet szántsa fel az eke. De így még élesebb lett az összevettetés. A tábla felszántása után a forgót szántották. Hogy össze- vagy széjjelszántották-e, az attól függőt, hogy az előző évben hogyan szántották. Ha a szántandó terület szélén barázda látszott, akkor össze volt szántva, s ezért széjjelszántották. A forgó széjjelszántása ugyanúgy történt, mint a tábla fogásainak széjjelszántása, csak a fogás keskenyebb. A rendes forgó három öl. Ha a keskeny forgót négy lóval szántottak, akkor egy darabon csak a két hátulsó ló húzott. Ez megviselte őket, különösen, ha mélyen szántottak. Legtöbbször csak két öl volt a forgó. A forgót úgy keskenyítették, hogy a fordulás kezdetén keletkező macskaköröm-szántást nem tekintették a fogáshoz tartozónak, nem szántották fel újra. A macskaköröm-szántásnál nem vetették ki az ekét a földből, hanem srégen fordulva még tovább húzatták. Ez nem volt tökéletes munka, mert mindig maradt egy kis szántatlan rész. Az eke így nagyobbat fogott, s nem érte el a szántatlan földet az ekevas. Sekélyebben is járt az eke, mert a taliga nem a barázdában járt. A forgó két végén az előrelátó gazdánál csak kevés föld maradt szántatlan. Mindjárt a föld szélénél kezdte el a barázdákat. Vagy a lovakat állította meg, vagy kocogott az ekével, hogy a föld végén az ekét bele lehessen vetni. Ujabban a széjjelszántásnál a borozdolást a következőképpen végzik. A tábla baloldalán kezdik. Az eke a szántatlan földre fordítja a földet. Azután ugyanazt csinálják a tábla jobb szélén is. Ez az első kerülő. A következő barázdát a tábla közepén húzzák. A negyediket visszafele közvetlenül az első mellett végzik. Ezzel a tábla közepén egy nagy barázda keletkezik. Azután a fogásokat egymás után szántják. így nem marad szántatlan terület. Ez az igazi borozdolás. 2. Összeszántás Régebben az összeszántás egy fogásnyi területen a következőképpen történt. A fogás közepét kihanesikolták. Az előző évi középbarázda (a széjjelszántás maradéka) rendszerint már nem egyenes, s azt csak ritkán lehetett hancsik helyett használni. Először középen egy barázdát húztak. Amikor a fogás végére értek, jobbra fordultak, közvetlenül az első barázda mellé. A másik barázda földjét az eke az első barázdára vetette. Egy kis orom képződött. Ezt is összevettetés-nek hívták. Amikor a második barázdával a föld kezdővégéhez értek, akkor ismét jobbra fordultak az első barázdába, s szántották tovább a földet mindaddig, míg a fogás széleihez nem értek. A fogás két szélén egy-egy nyitott barázda maradt. Ezután a
