Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

pénzt a gép kölcsönzéséért. A kölcsönkérő is tesz szívességet a gép tulajdonosának. A vetésnél a szomszédok, rokonok, barátok, ismerősök segítenek egymásnak. Megbízható helyre még lovat is kölcsönöznek. Sokszor gabonát, vagy élelmet kapnak a segítők. Legtöbb esetben azonban munkával viszonozzák. Ha lóval segítenek s gyalogosan adják vissza, egy ló munkája egyenlő értékű egy ember egynapos munkájával. A segítőket általában megvendégelik. f) Egyéb vetési módok A pusztán már az első világháború előtt ismerték a nyégyzetös kukoricaültetőgépet. Azonban nem terjedt el. Csak nagyobb gazdaságokban használták. Előnye, hogy a nagy táblákat keresztbe-hosszába kapálhatták, hátránya, hogy egyszerre csak két sort vetett, és a drótját állítani kellett. Ujabban a négyzetes kukorica ültetésénél a sorokat sor jelzővel húzzák, s a szemet kapával, vagy vetőpuskával vetik. így már pontosabb munkát végeznek, de nagyobb földön az ültetés háládatlan. A sor jelzőt maguk készítik. Ezzel keresztben és hosszában megjelölik a sorokat. A sor jelzést melléfordulással végzik. A vonalak metszési pontjába kerül a szem. A szemet leggyakrabban kapával, de ültetőpuskával, lapos fával is ültetik. Kapával úgy ültetik, ahogy a pótlást szokták. Nagyobb területen az egymás melletti sorokat hajtják. Ültetés után hengereznek. A vetőpuska terjedése megállt az utóbbi időben. Kihegyezett léccel is ültetik a kukoricát. A sorok metszésénél a földbe szúrják, s kissé félrenyomják. A támadt résbe 1—2 szemet dobnak. A lécet kihúzzák, földet dúrnak rá és szétnyomva haladnak tovább. Utána hengerezik. A puskával, fával ültetett kukorica hátránya, hogy a szemek közel kerülnek egymáshoz, s az ëgyelésnél sokszor kihúzzák egymást. Ha a felesleges szálakat nem vágják le görcsig, akkor kihajtanak. A görcs ilyenkor azonban még a föld alatt van. A kukorica közé tököt, babot, esetleg borsót ültetnek. Ezeket kösztes terménynek hívják. Tököt, babot emberemlékezet óta termelnek köztesként. A tököt leginkább a kukoricával egy időben vetik, de szokták később is. Régebben, amikor még szántásra vetettek, s később, ameddig csak kézikapával kapáltak — a szántás után a fogasborona elé szórták ritkán a szemet. A barázdás kukoricánál minden bizonyos számú barázdafenékre hányták a tökmagot a kukoricával együtt. Ügy is vetik, hogy vagy az ekés hányja a tökmagot, vagy a hányó ember hányja az eke után, a kukoricát pedig az eke elé. A barázdafenékre hányt kukoricánál utólag csak ritkán ültetnek tökmagot. Kapával, ritkán sarokkal ültetik, amikor a kukorica sora meglátszik. Mióta a kukoricát általában géppel vetik — ha alkalmas a gép — a kukorica közé keverik a magot. Egyesek a gép után haladva az egyik csőbe dobják a tökmagot. Szokták még úgy is, hogy a vetés után, boronálás előtt a gép húzta sorba kapával, vagy sarokkal ültetik a tököt. Minden köztes árt a kukoricának, azért ritkára vetik. A babot rendszerint a kukorica kikelése után ültetik. A bab régebben a sorok közé került. Nem minden sor közé ültették. Kapával tették a földbe. A lókapa a babot a kukorica sorába szorította. Oda csak ritkásan lehet vetni. A sorok közé is vetnek babot rendes növénytávolságra, de azt