Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A Vásárhelyi-puszta

A VÁSÁRHELYI-PUSZTA Hódmezővásárhely egészen a közelmúltig egyike volt hazánk legnagyobb határú városainak. Az 1950-es területrendezésig a város határa 132 258 kat. holdra rúgott. Óriási határa keleten egészen Pusztaföldvár alá nyúlt. A határ Pusztaszéli úton kívül eső részének Vásárhelyi-puszta a neve. A pusztát északon Nagymágocs, keleten Szentetornya, Orosháza és Pusztaföldvár és délen Békéssámson, nyugaton pedig a Pusztaszéli út határolja (I. tábla). Területe 36 500 kat. hold. A puszta 1950-ben elszakadt az anyavárostól. Területén két község alakult: Székkutas és Kardoskút. Legtávolabbi részét, Tatársáncot pedig Orosházához csatolták. A puszta a felosztás előtt a közbirtokosság legelője, járása volt. Minden tanyai föld után pusztarész is járt. Ezt az oszthatatlan járandóságot szabadon adhatták, vehették. Főként a tanyaiak legeltették jószágaikat rajta. A városból csak a lovakat hajtották a pusztára. A jószágot Szent Györgykor verték ki. A pusztán legelésző gulyát, ménest és birkanyájat baromnak hívták. A jószág Erzsébet napig maradt kint. Ha azonban a legelő elfogyott, a kivert jószágot hamarabb is hazahajtották. A pusztát 1853—54-ben osztották ki. A tanyaiak ellenezték a felosztását, mert a pusztán jószágaikra kora tavasztól késő őszig nem volt semmi gondjuk. A kiosztással tanyasor szerint haladtak. Ügy mondják, hogy Vásárhely és Orosháza közti zeg-zugos határt is akkor igazították ki. A hagyomány szerint ugyanis a puszta határát egy lóhátas jelölte ki. Határhúzás közben egyik felől a vásárhelyiek s másik felől az orosháziak csaptak a lóra. A vásárhelyiek egy része a tanyai földjéről művelte a kiosztott pusztarészt, egy része idők folyamán tanyát épített rá, egy része pedig eladogatta. Főleg azok igyekeztek megszabadulni tőle, akik a várostól messze kapták. Az eladó földeket a szűkhatárú orosháziak vették meg. Az orosháziak benyomulása a pusztára a legutóbbi időkig tartott. Számuk legnagyobb a puszta keleti felén, az orosházi határ szomszédságában. Amint nyugat felé romlik a föld minősége, és nő Orosházától a távolság, úgy fogy az orosháziak száma. A vásárhelyiek száma pedig a puszta nyugati felén a legnagyobb. Cinkuson, a puszta keleti szélén már csak két vásárhelyi család él, de ezek is orosháziakkal házasodtak össze. A Vásárhelyi-pusztán — különösen annak szikes részein — a hagyományos földművelésnek olyan emlékei is elevenen élnek még, melyek a környéken már eltűntek. Amint említettük, már itt is a korszerű agrotechni-