Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A Vásárhelyi-puszta

kai eljárásokkal folyik a termelés, azonban — különösen száraz esztendőkben — kényszerűségből a régebbi technikát alkalmazzák. Ennek okát a puszta különleges termesztési viszonyaiban kereshetjük. Éghajlata kontinentális. Különösen a csapadék mennyisége nagyon ingadozó. A csapadék sokévi átlaga 557 mm. Igen sok évben még ennél is kevesebb csapadék hull. Nagyon ingadozó a májusi csapadék mennyisége. Előfordult már 11 és 170 mm-es csapadék ebben a hónapban. Legkevesebb a csapadékos napok száma a nyári hónapokban. Ilyenkor gyakoriak a zivatarral, jégesővel járó záporok. Május elején nem ritkán igen alacsony a hőmérséklet s ha derült az égbolt, jelentős a kisugárzás, és sokszor elfagy a határ. A tapasztalat szerint esős esztendőben jó a termés a pusztán. Ez a következő szólás-mondásban is kifejezésre jut: ,.Fekete széna — fehér könyér". Ugyanis akkor terem bőven gabona, amikor a sok esőtől megfeketedik a rendekben heverő széna. A pusztaiak szerint az eső azonban legtöbbször elkerüli a pusztát. A szélsőséges időjárás sok nehézséget okoz a pusztán élő lakosságnak. Uralkodó talajtípusa a békés—csanádi löszháton kialakult mezőségi talaj, s így a puszta nagyobb része jóminőségű szántó. A Pusztaszéli úttól a Sámsoni útig terjedő rész legjellemzőbb talajtípusa a szik. A szikesedés minden fokozatát megtalálni itt. Ezt a területet Rosszpusztának is hívják. A Rosszpuszta legnagyobb része legelő és kaszáló. Azonban alig van tanya, ahol legalább 1 kishold gyöpöt fel ne törtek volna. Ez legtöbbször rosszminőségű szántó, de a pusztai ember csak gyengének tartja. Szerintük akkor lehet a földet jól munkálni, ,,Ha sűrűn, de kevés eső esik. A sok esőt hátára vöszi a főd". Nagyobb eső után sokáig nem lehet szántani, mert ilyenkor hasábos a szántás, és a borona nem veri szét. Szárazságkor p dig nem veszi be az ekét. Az az idő kevés, amikor jó munkálata van a földnek. Jó termés esetén a búza kisholdanként 6. az árpa 8 q-t terem. Legtöbbször azonban a búza 3—4 és az árpa 1—5 q-t fizet. Ha jó az idő, akkor a pusztaiak szerint a sziken jobb az élet, mint a jobb földeken. A gabonából is több terem, és a jószágból is pénzel. Akik jobb földre mentek, rendszerint visszajöttek. Kokovai János 20 holdas is Orosházán túlra ment jobb földre. Nem sokáig bírta. Először a puszta szélére jött vissza, de ott sem volt maradása, hanem visszakerült a pusztára. Földet is munkált, jószággal is vesződött, s rövid idő alatt 5 kishold földet szerzett. Azt tartják, hogy a sziken 25 kishold földön, kellő jószággal: 25 birkával, 2 lóval, 1 tehénnel, kevés disznóval meg lehet élni egy családnak. A szikes részen kevés a kaszáló is. Pörjefü, vörösnadrág, bodorka, drótfű és kutyafű nő rajta. Lapos részét drótfű borítja, örülnek, ha egyszer kaszálhatják. Emberemlékezet óta csak 1925-ben adott sarjút. A fel nem tört puszta legnagyobb része legelő. Füvei: vörösnadrág, pörjefű, drótfű és csaták. Vízállásos részét zsombikos sömjénnek hívják. Nyáron teljesen kiszárad, s káka, csaták, héjjafü tengődik rajta. A szikesebb részeken székjű és kállai árpa nő. A vadszik — különösen régebben — eső után széksót hányt ki. Szeles időben csak úgy füstölt. A Fehér-tó száraz, nyáron kiszárad. Fenekét kiveri a szik. Ilyenkor fehér, s ettől kapta nevét. Régebben este elsöpörték a vadszik tetejét, s másnap reggel összesöpörték