Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

lensége szerint. Hogy könnyebben táncoljon, megkenik. A hányató tartályát bádogból is készítik. A hányatót ott szerelik fel, ahol a hányatás kezdődik. Amikor felteszik a hányatót, a vetőbarázdát szárral jelölik. A jel mindig vándorol, így nem tévesztik el a kukorica sorát. A hányatót rendszerint a föld szélén töltik meg. A hányatóval is minden harmadik barázdába hányatnak. A hányatás után mindig leveszik. Ha két egyes ekével hányatnak, akkor a hányatót rendszerint a gazda ekéjére szerelik. Amikor szükséges, helyet cserélnek. Ügy hányatnak, mint ahogy két szántó hányja a kukoricát a barázdába. Hányatás közben figyelik a hányató munkáját. Megesik, hogy beragad. Nemcsak a csöve, de még a hengere is. Ilyenkor kipucolják. Az is előfordul, hogy a gaz a tengelyre csavarodik, és a kerék nem forog. d) Vetéspótlás sarokkal és kapával A rosszul kikelt kukoricát sarokkal is pótolják. A szemet vagy a nyakba akasztott tarisznyában, vagy zsebben tartják. A hiányzó helyen lábbelijük sarkával a puha szántásba egy lyukat vájnak, és 1—2 szemet vetnek bele. A lábbelivel a szemet betakarják és rálépnek. Egyesek a tököt is sarokkal ültetik. Azt tartják, hogy így többet terem. Akkor ültetik, amikor a kukorica sora már látszik. Kapával is csak a pótlást ültetik. Rendszerint ketten végzik. A kapás belevágja a kapáját a fölbe, és a földet kiemeli. A vető tarisznyából, kosárból 1—2 szemet vet a kapa alá. A kapás a földet visszadobja a helyére. Rálép az elültetett kukoricára és tovább megy. A babot is így ültetik a kukorica közé. Sokan a kisebb területet is így rakják be kukoricával. Ha a kapásnak nincs segítsége, akkor egyedül vet. Kapavágás után földestől együtt félreteszi kapáját. A nyelet magához támasztja. Tarisznyából, zsebből néhány szemet dob a fészökbe. Azután a kapával a földet visszateszi. Ez igen lassú és keserves munka. A puhább földön a kapás félkézzel kapál s a másikkal vet. A vetés így valamivel gyorsabban halad, de a kapás egyik karját nagyon igénybe veszi. e) Géppel vetés A barázdára vetést és hányatást a vetőgép szorította ki. A múlt század végefelé még csak a nagyobbi'öldű embereknek volt vetőgépük. A századfordulótól kezdve azután rohamosan elterjedt. A vetőgépet elsősorban a gabonafélék vetésére használták, de alkatrészcserével másfajta magot is vethettek vele. Amikor kukoricát vetnek, a szekrényt deszkával, vagy zsákkal elrekesztik. A felesleges csöveket lehányják, vagy felakasztják. A sortávolságot colostckkal mérik és a csöveket beállítják. A két szélső sornak megfelelően az első kerekeket is beállítják. Először a tanyafelőli, vagy az indulásfelőli végén a forgót vetik be. Ha a tábla végén szabad terület van, csak akkor húzatják végig a gépet, mert a gép kijárhat a szabad területre. Ellenkező esetben a gép nagyságától függően háromszor-négyszer megy végig a forgón. Azután vetve húzatják a gépet a másik végére. A tábla túlsó végén levő forgót is bevetik. Majd a táblát vetik. A géppel mindig a bevetett terület mellé for-