Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A borsó termesztése

belevetette a fészekbe a 6—8 szemet. A kapás a kapáról ráengedte a földet. A tábla végén megfordultak, s a következő ötödik, hatodik sorba ültették tovább. — Ugyanígy történik a géppel vetett kukorica sorai közé is a borsó ültetése. Miután a borsó gyorsabban nő, mint a kukorica, amikor a kukoricát kapálni kell, a borsót is lehet. A borsó semmiféle külön munkát nem igényel. Nem is ritkítják. A borsó érése az időtől függ. Általában július utoljára, augusztus elején érik. Azok szedik, akik ráérnek. A reggeli órákban szedik, harmattal. Ilyenkor nem törik úgy. A borsó könnyen pörög. A szedők a hónuk alá szedik a bukrokat. Ha nedves a föld, akkor a földhöz verik s úgy csapják a hónuk alá. Összevissza áll a hónalj alatt. Amikor egy hónalj összegyűlik, a közelben levő kasba teszik. Mindenki egy sort hajt. A kast a hajtott sorok közepére helyezik el. A tele kast a kukorica szélére viszik, s ott csomóba öntik. Ha két fogásban szedik, akkor a föld túlsó végén megfordulnak, s a terület másik feléről a borsót a kukoricatábla másik felére öntik. Sokan a szalmástól felszedett borsót a kukoricasorok közé, csomókba rakják. A szedés befejezése után kassal, vagy kézzel a kukorica szélére hordják nagyobb csomókba. A felszedett borsót még harmattal behordják kocsival. Bár könnyű a teher, minden esetben két lovat fognak a kocsi elé. 1914-ig egy lovat csak a zsidó fogott be. Azzal járta a pusztát. Porcellán edényeket árult használt ruháért, rongyokért. Ezért, ha a pusztai ember egy lovat fogott be, a másik rákiáltott: ,,Zsidó vagy, hé!" A második világháború alatt kezdett csak divatba jönni az egy ló befogása. A 1938—44-es időkben, ha két lóval mentek be Vásárhelyre, a kétlovas kocsit sokszor elhajtották valami munkára. Az egylovas kocsit nem bántották. A kocsi fűzfavesszőből készült oldalkasát felhúzzák, s fával megerősítik, hogy több férjen. A borsó a kocsizáp közt nem tud kicsúszni, kiesni. Elöl-hátul saroglyát tesznek. A lovakat begyeplűzik. A lóhajtó a kocsin állva megy ki a borsóért. Az első csomónál megáll, s a földön álló ember vasvillával földobja. Ha kicsi a csomó, egyszerre fölöti, ha nagyobb, akkor kétszer-háromszor. Ha többször öltöttek, akkor a tetején kezdték el. A hulladékot vasvillával összekaparják, s azt is földobják a kocsira. Hol elöl, hol hátul kezdik el a rakást, ahogy a lovak megállnak. A lóhajtó vasvillával rakja, igazítja a földobott borsót. Sokszor a kocsi elején kezdik a rakást, s úgy haladnak hátrafelé. Sokszor megrakják az elejét és a hátulját, és azután a kocsi derekát. A rakásnál csak a sarkoknál igazgatja el a borsót gondosabban. Több rétegben rakják meg a kocsit. A rétegek nem válnak el egymástól. Jó termés után egy kocsi megtelik. A kocsi teteje domború. Nem kötik le, mert a szalma fogja egymást. Régebben, ha a borsó későn ért be, s a nyomtatáshoz készen volt a szűrű, a borsót azon verték. Szérű hiányában a tisztára söpört udvaron végezték. A borsót egy csomóba hányják. Villával széthúzzák, és kb. két araszt vastagságúra eligazítják. Köralakúra terítik. Egy darabig szárítják, majd favillával megfordítják. Az ágyás szélén indulnak el. Először kifelé, jobbra