Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A borsó termesztése

fordítanak. Amint egy darabot megfordítanak, visszafordulnak, s most meg balra fordítanak, szintén kifelé. A fordítást két kézre végzik, vagyis egyszer az egyik, másszor a másik kezük van a villanyélen elöl. Azután a fenti módon fordítják meg az egész ágyást. A fordítás után az ágyás kör alakja megmarad. Igencsak délben fordítják meg, még ebéd előtt. Ebéd után, amikor a jószágot rendbeteszik, kezdik el a verést. A nagyponyvát kihozzák, és szél alól (amerre fúj a szél) terítik. Mindig a ponyva széléhez legközelebb eső borsót rakják a ponyvára. A ponyva közepére csak 1—2 favilla borsót tesznek. Elterítik arasznyi vastagságúra. Sarkosra terítik. A verést egy vagy két ember végzi. Ha egyedül van a verő, akkor oldalt szélnek áll. Mindig a közepét kezdi el verni. Legtöbben vasvillával verik, annak is a hátával. Sokan jobban szeretik fa villával verni, mert annak ritkább az ága, s így a borsó könyebben kiesik a szalmából. Ahogy veri a borsót, úgy halad a szalma két oldalt széjjel. Amikor a szalma kétfelé halad, a levert szalma alatt csak a szem marad. Ekkor a veretlen maradt széleit középre fordítja, újra veri. A középen kivert szalma már nem tud két oldalt csúszni, mert elverve középen lapul. Ekkor a kivert szalmát vasvillával kirázza és a szalmát szél alá egy csomóba lehányja. Azután a veretlen borsóból ismét 1—2 villa borsót rak a kivert borsószemre. Ezt is eligazítja, és a fenti módon kiveri. Majd a szalmát ismét lehányja. Amikor az utolsó fogást is a ponyvára teszi, a borsó helyét nyírfasöprűvel a ponyvára söpri. Ha két ember veri, akkor egymással szemben állnak két oldalt. A szélénél kezdik el a verést, és összefelé haladnak, a közepéig. Sokszor egymás után ütemesen verik, de sokszor egyszerre. Ha kevés a borsó, akkor helyben verik ki az egészet. A verő az egyik felénél kezdve sorba haladva végigveri a borsót. Azután meg visszafelé veri. Majd helyben rázva megfordítja. Megint mindkét oldalról oda-vissza veri. Azután ismét megfordítja, és tovább veri. Amikor jóváhagyja, a szalmát kirázza és lehányja. Ha egészen kevés terem, akkor bottal verik ki az eresz alatt. Melléülnek, vagy térdelnek. Belemarkolnak a borsószalmába, s maguk elé teszik a földre. Az egyik kezükkel forgatják a szalmát, s a másikkal verik. A kivert szalmát félredobják. Szakták ponyván is verni. Ha nagyon kevés terem, akkor köténybe szedik össze, s egyenesen beviszik. A ház elejében (gangon) szárítják. Udvaron, tisztás helyen verik el. Nem teszik ponyvára. Borult, vagy nedves időjáráskor bottal, vagy doronggal verik ki a borsót. Ilyen esetben sorban, mindenütt verik. Nincsen szemétje. De ilyenkor is szelelik. A borsó megérzi a nedvességet. Ha 60—70 km-es körzetben esik az eső, nem is lehet elverni. Ezzel szemben, ha száraz, napos, szeles idő jár, akkor még magától is kidurran. Alig kell hozzáérni. Ha megfelelő szél fúj, akkor a borsót kiszelelik. Ha nem fúj szél, akkor a szalmáját takarítják el. A kivert szemet falapáttal elhúzzák arról, amerről fúj a szél. A ponyvának arra a felére szelelik vasvödörrel a szemet, amerre fúj a szél. A vödröt csurig merítik borsóval. A szelelő megfordul, s a ponyva közepe táján megáll. Két kezével a feje fölé emeli a vödröt szájával felfelé. A vödröt lassan féloldalra fordítja. Ahogy a szél kifújja a törmeléket, szemetet a borsószemek közül, úgy önti ki a vödörből.