Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)

Katona I.: Ujabb változatok "A két púpos ember" meséjéhez (AaTh 503)

I - 49 A halálok megszólalatak: - £i igazitotta ki igy a nótánkat? Keressük csak meg. Meglelték a kisfijut a suton. Látták, hogy pafOft. Megkérdezték, hogy mit keres ottan. M-egmondta, hogy a gazda játul bujt oda. A púpot a hátárul levet*

Ski megcsinositották. Attak neki pénzt, oszt hazaengedték. Hazament. Meglátts /? gazdája a sok pénzt és megkérde?tp til«, hogy hun járt. A fiju mtg kimondta, ho^y hol. Gondrjv^zjtt a gazda: Én is meg tudom a nótájukat csinálni. Fel ks-';k én is a sutra. Igy is tett. Bccer gyünnek a halálok. Körbeálltak táncolni. Verik a lábuk, csak ugy csörög a csontyuk. A suszter meg ott hallgat a suton. De a halálok mán ugy danoltak, ahogy a kisfiju megtanította üket: Péntek, szombat, vasárnap! Ihaha vasárnap! Akkor a suszter belekiáltott: - És a hetfü? Akkor a halálok megharagudtak. - Ki rontotta el a mi nótánkat?! Keressük csak meg! Meglelték a suton a susztert. Megfogták, jól elverték. A púpot a hátára tették, oszt hazaeresztették. Ennyi vót, mese vót. Vajdácska, Zemplén m. Gy: Ferenczi Imre, .1955.11 Elm: Bajusz Ferencné, Fekete Julianna, 45 é. 3. (Cim nélkül) Az eggyik községbe valamikor régen két szomszéd lakott egymás mellett. Az egyik igen gazdag vóut, a másik meg szegény,de nem eggyeztek soha eggyütt. Hát meghallotta a szegény ember, hogy az erdóube van egy ház, aki oda elmegyen és kitduditja a halál nóutáját.hát annak adnak sok pénzt. No, félt egy kicsit, hogy hogy menjen el a haláloknak a házába. - Eh - gondolta - hát miér leszek én szegény, emez meg mindég háborgat engem a szomszéd, a nagy gazda, mindég vesz el holmimat.