Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)

Katona I.: Ujabb változatok "A két púpos ember" meséjéhez (AaTh 503)

(Cim nélkül) Éjfélkor a temetőn mindennap megjelentek és ugráltak és mindig mondta egy ember: "péntek, szombat, péntek, szombat, péntek, szombat". Arra ment egy púpos ember és mondja, hogy vasárnap. Hogy ilyen szépen meghosszabbította az ő nótájukat, hát levette a púpot a hátáról. Megy végig az uccán Kereszturba, hát senki nem ismerte, hogy milyen derék, szép ember lett. Senki nem szólt hozzá. Találkozik egy mánik púpos barátjával és mondja, hogy kiment éjfélkor a temetőbe és mi történt vele. Kiment a másik púpos ember is a temetőbe. Akkor is a tündérek mondták: "péntek, szombat, vasárnap". Akkor a másik ember meg hozzá tette, hogy hétfő. És amiért igy "fő-fő",amiért igy elbüdösitették a nótáját, hát még egy púpot tettek a hátára. Bodrogkeresztur, Zemplén m. Gy: Dobos Ilona, 1961.

VIII, Elm» Osvát Dezsőné, 21 é. 2. (Cim nélkül) Vót egy suszternek egy inaskája. Ugy elverte mán, hogy pup nőtt a hátán. (Azelőtt igy húzogatták, verték az inasokat.) lián megin* meg akarta verni a mester az inast. Vót a falu végén egyház, abba nem lakott senki, mert odajártak a halálok mulatni. A fiúcska meg odamenekült és felfeküdt a sutra. Eccer,ahogy ott fekszik, éjféltájba gyünnek a halálok. Csörög a csontyuk, verik a lábuk. Körbeálltak, táncoltak, daloltak igen. Azt danolták: Péntek, szombat! Péntek, szombat! Mindig csak ennyit danoltak. A fijucska meg csak hallgatta. Mikor mán megsokallta, bekiáltott a fijucska, hogy megsegiccse őket: Vasárnap! Ihaha, vasárnap!