Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)
Katona I.: Ujabb változatok "A két púpos ember" meséjéhez (AaTh 503)
1 - 35 den ujabb változat,' bár egészen nagy vonásokban megegyezik testvéreivel, azoktól mégis nem egy lényeges ponton eltérést mutat,nemcsak tartalmi, de műfaji szempontból is. Ina-Maria Greverus doktori disszertációjának, s a Fabula I.évfolyamában ebből készített szép tanulmányának (265-279 p.)Die Geschenke des kleinen Volkes) lényeges részét képezi armak az eldöntése, hogy a tipus műfaját tekintve mese-e, vagy monda? (1 monda = Sage, itt: babonás történet). Ó* mondának tartja s megállapítja, hogy azon a területen, ahonnan hihetőleg származik s ahol ma is nagy népszerűségnek örvend, ott inkább babonás történet (Írország, Bretagne), ott ellenben, ahol megjelenése másodlagos (pl. a francia nyelvterület többi részén), ott inkább mese formájában került a gyűjtők elé. Megállapítja azt is, hogy ahol a történet egészében és elemeiben egyaránt a helyi hitvilág szerves részét képezi, ott sokkal egységesebb (pl. Írország),mint ott, ahova hihetőleg több irányból és több időben bevándorolt jövevény (pl. Németország). Némiképpen ellentmondani látszik megállapításának az,hogy a történet egységes, de az általa felállított n Normalfor_"-tól eltérő formában mutatkozik Svédországban. Viszonylag sok változat került még elő Olaszországban, Európa többi országaiban,Észak-Afrikában és Xzsiában az ismert változatok száma csekély s az egymással való összefüggés nem állapítható meg. A magyar népmesekutatás oldaláról tekintve a kérdést, H A két púpos ember" meséje azok közé a mesetipusok közé tartozik, melyek nyugatról kerültek hozzánk, nemcsak szövegükben, de a hátterület alkotó hiedelemkópzetekkel együtt. A tündérek nálunk éppúgy jövevények, mint az ördögök, a csontváz alakú "halál"-ok, vagy a kődfoszlányszerű szellemlények, akik, mint az elhunytak lelkei,a temető körül, vagy elátkozott épületekben tanyáznak s inkább hallatszanak, mint látszanak. Jövevény voltuk természetesen nem jelent "csökkent értékűséget", ellenkezőleg, éppen mert ujabbak, sokkal nagyobb helyet foglalnak el a látomásokra hajlamos emberek képzeletvilágában, mint az ezer év előtti, vagy még korábbi képzetek, melyek,miután az uj környezetben táptalajra csak részben találtak, eltűntek vagy átalakultak s csak egészen kis hányaduk az, amely kevéssé megváltozott formában, feltehetőleg napjainkig fennmaradt. Tündérek és társaik fennmaradását nemcsak a paraszti és kézműves réteg, de az un. "művelt középosztály",az értelmiség is úgyszólván napjainkig biztosította a családi szájhagyományban és olvasmányaiban. A kísértetekben való hitet táplálták pl. Hauff vagy E.T.A. Hoff-
