Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)
Katona I.: Ujabb változatok "A két púpos ember" meséjéhez (AaTh 503)
mann meséi s a kísértetnistóriák jelentős részét képezték a magyar ponyvairodalomnak is. Amilyen mértékig költészetnek tekinthető a hazajáró Ő8ök, vagy egykori tulajdonosok szellemével kapcsolatos személyes élmények sokasága, olyan mértékben a borzalom, az idegizgalom felkeltése, az "esztétikai" cél e rémtörténetekben is. A magyar mesekincsnek is van egy rétege, amely egyszerre mese és hiedelem s egyszer mese,máskor babonás történet formájában jelenik meg: A félelemkereső (AaTh 326), Krisztus és a kovács (AaTh 330), A halott vőlegény (AaTh 365) stb. E réteg nálunk viszonylag újnak látszik s minden valószínűség szerint irodalmi eredetű - németből való fordítás - s csak másodlagosan telítődött helyi hiedelem elemekkel. E réteghez hasonló, de időbelileg korábbinak tűnik egy másik csoport: Az ördögvőlegény (AaTh 407B) és a Jó és a rossz leány az ördög házában (MNK iSl 3 ") meséje, mely hihetőleg szláv közvetítéssel került bele mesekincsünkbe. A kát réteghez tartozó típusok változatai az egész magyar nyelvterületen elterjedtek és közismertek, az a harmadik réteg azonban,maly földrajzilag a magyar nyelvterület észak, észak-keleti részére lokalizálható s amely mögött szlovák vagy kárpátorosz hátteret sej tünk,a magyar mesekinc3 anyagában kevéssé ismeretes.Idetartozónak látszik "A fekete kutya" meséje (AaTh 652»magyar változatát ld.Népr.Közl.II.110-119 p.) valamint "A két púpos" és "A tizenkét hónap" északmagyarországi redakciója. Az utóbbi mesét Berze Nagy némiképpen eltérő formában a 750 l x típusszámon két változattal tartja nyilván: 1. Kálmány: fiz.II. 152 1. 35.sz. Az ősz ember parazsa. 2. Kézirat: Az arannyá vált parázs (ld. Berze Nagy, Eégi magyar népmesék - hagyatékából. 2.kiad.Pécs,1961 91-93 1. Hétfalusi csángó mese Herrmann Antal hagyatékából.) Ugyanezt a formát találjuk meg az Aarne-Thompson-féle katalógus második kiadásában a 751B 2 típusszámon 15 litván változattal. Alább közöljük a félig kárpátorosz származású Ruszkovics Istvánnak egy meséjét,melynek pontos másával csak a szlovák és kárpátorosz gyűjteményekben találkoztunk eddig. Meséjét magyar nyelven mondta el, oroszul (ruszinul) már nem is tud. Valószínűnek látszik,hogy ha utánakérdezünk,területünkön nem szövegünk lesz az egyetlen magyar változat."^
