Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés

iz 1956-57-es országos vetésösszeírás 4ü féle növény (növény csoport) vetésterületéről gyűjtött adatokat. Átány összesítő ívén csupán 9 rovat maradt üresen, 31 növényféleség - ha csupán néhány száz négyszögöllel is - képviselve volt. Ezek az ítányou elvetett különböző növények mind az ember vagy az állat élelmezésének vagy a pénzszerzésnek különböző lehetőségeit jelentik. Ismeretek, tapasztalatok ée eszközök sajátos köre tartozik hozzájuk. Izek jelentik azokat az ágakat, lehetőségeket, melyek eltérő csoportosításával a különféle átányi gazdaságok növénytermesztésük sajátos arculatát kialakítják. Íz egyes növényfélék jellemzése előtt tanulságos rápillantanunk az egész községhatár képére, amit a vetésstatisztika elénk tár. A vetésterület 1956-57-es megoszlásában a gabonafélék vezetnek 48.8 %kai, sorban utánuk a kapások állnak 27.3 $6-kai, majd a szálastakarmányok 11.9 JÉ-kal. A többi ipari és kereskedelmi növény, zöldség- és főzelékféle a batár 9 6 birtokolja. Az összeírás idején a szántóterület 2.4 5&-a volt bevetetlen. itány szántóföldjeinek ez a sokrétű, szines megoszlása hosszú alakulásban formálódott ki. A jobbágy-korszakban még egységes rend szabta meg a termesztett növények arányát. A három fordulóban müveit szántóföldek egyharmada őszi vetésű kenyérgabonát termett, egy másik harmadon a tavaszi árpa uralkodott, a harmadik ugarként pihent. A múlt század derekán azonban ez a fegyelem már terhesnek tünt s az 1866-cs úrbéri rendezés réseket próbált nyitni rajta uj növény-kultúrák számára. A fordulós művelési renddel s a vetéskényszerrel az egykori jobbágyoknak ekkor még csak egy kis töredéke (28 gazda) kivánt gyökeresen szakítani, az úgynevezett "tagosok", akik szántó- s legelő illetményüket egy darabban vették ki. A többség (171-en) az uj mérnöki munkálat szerint is három nyomásban, nyomásonként két egyenlő darabban kapta meg birtokát. A mult század utolsó évtizedeiben az ugarforduló felét, az ugarba eső két darab föld egyikét már bevetették,még pedig többnyire zabosbükkönnyel. (A müvelés teljes ciklusa tehát voltaképpen hat esztendős volt, egy-egy földdarab az őszi és a tavaszi vetés után a harmadik évben takarmányt termett,majd ujabb őszi s tavaszi vetés után