Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Kaszálók

Más furák nörek a sziken a még as azonos növény is ízesebbre fejlődik. "Például osak a szikesforma főd termi mag a veresnadrágot. Vagy a vadhere: felfordul a többi mező (fu) közé a feketén is, de ég-főd különbség, mint a ssíken." A sziken termett széna édesebb, zsírosabb, a fekete földön kaszált savanyu.Igazi "savanyu szénának" azonban a "tiszai széna" számít, a Tisza menti vízállásos kaszálók termése, amit a szűk esztendőkben hoznak időnként itányra. Így-egy kaszálónak a szénatermése sem egyforma az egymást követő esztendőkben. "Ha a réten ősszel nem áll meg a víz, és tavasszal essőt kap többször, akkor lesz jő ízii a széna, jobb fajta füvek nőnek fel, mennyiségre is több lesz. Sssős időbe jön fel a bodorka, meg azok a füvek, amit a jószág legjobban szeret.

n Az átányiak ugy tudják, hogy a különféle füvek, "mezők" mind benne vannak a földben. "Az idő hozza, hogy mi jön föl. Valahogy a fődbe benne vannak azek a mezők, de nem mindegyik tud kijönni. Néha annyi székifü van, máskor meg kevés. Kikor a maga szokott ideje, indulása van, ha akkor kap essőt, minden mező akkor jön föl. Ha ezt elmulaszt ja, akkor már nem tud feljönni." As öregek már kora tavasszal figyelik, hogyan indul sarj adásnak a rét. "Mikor sok korpafü van, ugy tartják, akkor száraz nyár lesz, akkor kevés mezőt kaszálunk." Az időjárás, esők, felhők és napsütések járása mellett az ember elég kevéssé avatkozik be Xtányon a rétek termésébe. "A kertbe a lapos, azt vót idő, hogy megboronáltuk, mer mohaszerüvel verte fel magát a víz után, feltépettük" - mondja Kakas József. A külső kaszálókat máskülönben nem boronálta sosem. "Nem is trágyáztuk" - folytatja - "de nem is láttam arra felé, hogy valaki trágyázta vőna." Meglehetősen magában áll a községben a különös gonddal gazdálkodó Boldizsár János, aki vasboronával súlyosított tövisboronával "megtörette a száraz avart" kaszálóján. Né ha trágyázta is a rétet - jóval ritkábban s vékonyabban, mint a szántőt - s évről-évre hordó szám vitte ki a trágyalevet, amit locsolóval szórt szét. A kaszálóval a gasda gondja voltaképp csak annyi, hogy kellő időben gondosan levágja a füvet. As idő megválasztásán sok malik. "A kaszálás, ha idejit elmulta, sokat vessít az értékibül. Megvénedett, megkőrősodott a mező, az állatok nem eszik szívesen, de ha tul gongén kaszáljuk le, megint nem jő, mer nagyon összeesik,semmije lesz." A kaszálásra az ad jelet, hogy egyes füvek virágozni kezdenek. Ilyenkor már sietni kell, hogy a füvek szára ne kezdjen fásulni, "mer a mező a-