Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Kukorica

nál kinyaltak a lovak. Másik útnál tetős véka kukoricát vittem, már nem nyúltak ki, megették a kukoricát," lapnak a lovak nyara csöves kukoricát is: "Mikor törtök, oszt vót olyan cső, nem tejjesen érett,ritka vót a stem rajta - hánytuk féra, az a lónak való. Vágtuk össze kis biltával, ugy adtuk a lónak, meg is hízott tele." Kukoricával tömik a libát s a kacsát}avval etetik a baromfit. Félhelyes és nagyobb birtoka gazdaemberek általában azt mondják, hogy kukoricát nem adtak el,"jószág által értékesítettük". "Leneséa vót, ha gazdább ember kukoricát vitt a piacra."ítányról mégis kertit ki nem kevés kukorica. A jászságiak, kivált a jászapátiak járták a falat, agy kerestek morzsolt kukoricát. Dohányszállítás után az uradalmi kukások is he-henéztek eladó kukorica után.Is kelendő volt a kukorica a hevesi piacon is. Mindez az ujabb időre áll, "ezelőtt nem is nagyon tudott vóna eladni" -mondja Varga Gábor. "Annyit vetett,egy-két darabot meg tudjon hizlalni, neg a csirkéknek is legyen, nem törekedtek nagyon a sok kapálásra." A kukorica vetésterületének megnövekedésével a kukoricaszár lett az egyik legfontosabb talalő tákamány. A túlélésre felkészült átányi kertekben a legnagyobb helyet általában a hatalmas kúpokba, kazlakba összerakott kukoricaszár foglalja el. A marhának egész télen át egyik etetése kukoricaszár.A szárat igyekeznek tavasz elejéig föletetni, mert "mikor a büti szél megfújja, mán semminek hívjuk". Ló elé inkább kényszerűségből, takarmány szikében kerül a szár. Bár Varga Gábor mondja: "még én valamikor kukoricassárat is etettem a csikóval, mégis komissiőba ment el, csak egy kis abrak kellett mellé." A lerágott izikcsutka tüzrevaló. A szalmát kimélik vele. féli reggeleken lehetőleg ezzel fűtenek be a kemencébe. Ha a háznál történik a kukoricafosztás, a borítóiéval, a csuhé "megítetődött akkor mingyár, míg egy kis nyassesági vót,különben marha elé is nagyon hitvány". A szebbjét, a nagyobb leveleket már kukoricafosztás közben félreteszik, hogy "szőlőkötőt" sodorjanak belőle.Kettéhasítják a levelet, összecsomózzák, százsa kötegekbe gyűjtik. "Aszal foglalkoztak az öregemberek télen pihenés helyett. Hány százat csináltál - kérdezték egymást." A raff iánál egyesek alkalmasabbnak tartják, mert nem csúszik szét. De inkább csak a szálvesszők felkötözésére alkalmas, mert a jelenlegi metszésmód mellett alól már nem éri körül a tőkéket. A fosztásból ezen kívül szegényemberek fonnak még ruhaszárító