Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Rozs

y- 31gaada könnyen értékesíthette kimaradt ssupkévéit. "Tan-e nakad zsup eladd? Megkerestek,valami 25 kévét eladtam 5 forintjával* - mondja Bedéca Károly. Hagyobb gaadák néma 300-400 kévét ie elcsépeltettek a el•diák helyben vagy vidékre, nagyobb tételben építkezésekhez. • ross igen élelmes növény, Élelmességének bizonyítéka, hogy ka busával együtt vetik,csakhamar elhatalmasodik a busa fölött. (Isért van esükség arra, hogy a busa köst kikelt rozsot időnként kivágják s a vetőmagot "rossolják".) élelmességére hivatkozva a ross többnyire a hitványabb földekbe körül, máskülönben a ross is meghálálná, hm jobb főidbe vetnék, de igényeire kérésbe figyelnek. »Bonos munkájú sipákat fekete főd", - mondja egy gasda - "a busát nem martam bej} vetni, de a rossbuza kibírta a sipákás fekete fődot is.* ügy tartják, hogy a rost "ha kikelhet, megnől." Bosss földben is magasabbra nő, mint a busa, szalmája mindig van akkor a.. hogy a kévéket be lehasson kötni .Ha a földöt három-négy esztendő elStt trágyázták, a belé vetett "tiastabmsa" már "nem veszi észre", a "rossbusán" azonban még mindig meglátssik. Élelmességében bízva leginkább a rossaal tették meg, hogy tarasssal megkassálták takarmánynak. "Más rőt as időjárás rágom" - emlékesik Targa Gábor. "Az is megtörtént relém, szent György napkor rozsbusát étettem, olyan kövér rőt." "Fölhányták a rozsbusát tavasszal as istálló tetejire, hadd száradjon. Gereblyérel, horoggal^lrazgálták le." Hz köréren kelt s bokrosodott a rozs, néha legeltették őássel is.Attől féltek, "a hő alatt kipállik", Miudez as őssi vetések időpontjának általános későbbre tolódásával lassanként elmaradt. öreg emberek arra is emlékeznek,hogy a századforduló körül még kifej esetten takarmánynak is retettok rozsot. "Másodbusát rátettünk, rossbmzának as aj ját" - emlékesik Barom János - "lekaszáltok ződen,nagyon jó takarmány rőt. Mikor hasba rőt, do aég nem hányta ki a fejit, akkor kaszáltuk." As őssi vetésű rozsnak előnye volt a tavassi zabbal szemben, hogy jóval hamarább adott takarmányt. As első kaszálás után - ha meghagyták - többnyire mégegyazer kifakadt* s később ismét meg lehatott kaszálni. De korai kaszálás után ki is szánthatták a rozsot s csalamádét, sót kukoricát vethettek a helyébe. "1915-be as lett a szerencsénk", - mondja egy idős gasda - "hogy as ugarba egy fertály darab fődnek a harmadát bevetettük rozzsal, takarmánynak. Bem lett róna kenyerünk, a busa mind kifagyott, elpusztult, csak az a kis ross, azt hagytuk meg magnak."