Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Növénytermesztés - Kétszeres
ttiÉrnlTM A kátÍE« reu, átányi szóhasználat szerint "kétszerbuza" agyüt taten, hozzávetőleg egyenlő arányban elvetett busából, "tiszta busából" és rozsból, "roasbasfból* áll. Idejétmúlt, régies gabonaféleség,ma már nem vetik, as 90 év felé járók ágy emlékesnek róla, hogy már gyermekkorukban is csak elvétve vetették. Bégen azonban sokkal általánosabb lehatott, s idus emberek számos előnyét sorolják, ami termesztését indokolta. "A kótsserbusának az vót.a magyarázata* - mondja például Boros János - "hogy a Toski nt, Bodi mt dőlő,ezekbe a fődekbe vagy a tisztabusa lett dúsabb, vagy a rozsbusa. Ha két szer busát vetett, vagy az egyik, vagy a másik biztosan bevált, de leginkább a rozsbuza szokott. Kár as alsó részen hiába vetik a rossbuzát, apró, vékonyssáru sarad. Ott nem érdemes két szarba zát se vetni." Boszsal kavarta el a tisstabuzát az a gazda is,aki kényszerűségből kétszer egymás után basát vetett. "Második évbe nem annyira bíztak a terméshez, inkább rozzsal menjen, ne tisztabasa tisstabosa után." KLŐnya volt a kétsserbusának az is, hogy több szalmatermést adott, mist a basa Önmagában, ós a szalmája nagyon szálas volt. A kétszeres kenyérsütésre kiválóan alkalmas lisztet adott. "De jó kenyérnek való basa lesz" - Örültek neki as asszonyok. "Mer a rozsbasából puha a kenyér, nem szárad meg." Mint kenyérnek valót keresték a kétszorost a piacon is, osak a kereskedők húzódoztak tőle e olcsóbb áron vették meg, mint a tisztabasát. A malomban a kétszeres a rozs-kőre került s a rozshoz hasonlóan "első lisztet", fehér lisstet nem vatták ki belőle, bórt as átányiak igy tartották, hogy a kétszeresnek több lisstjo loss, mert "absei osak korpa jOn ki, meg esetleg derce." A kétszeresből Őrölt kenyérliszt minősege is jó, mivel hassá van kavarva as első Hast is, bár s belőle sütött kenyér mindenkáppon barnás a rozstól. fflvaléseea a kótsseres nem ütött el a basa s a rozs termesztésétől. Csapás vetéséről említheti egy sajátos eljárás. Aki nem kétszeresként termett magot vetett, hanem basából s rossból állította össze, gyakran külön-külön szórta el a kétféle gabonát, "sióira, vetette a rossbuzát, felülre s tisztát, vagy a* ffordít ve."
