Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Állattartás - Disznó
mikorra Tárja a fiadsást, tatt agy koroaztet ahhoz a naphoz*" De meg-: kereate a pásztor személyesen ia a gazdát, mert ilyen esemény után áldomás járt neki. "Ram hiába olyan belhó* rét Sebők Samu" - mesélik ezzel a szokással kapcsolatban az egyik régi kondásról - "őnála még az ártány, meg a südő ia bebúgott. Ia kicsit felöntött a garatra, járt sorba; habogott a disznójuk. Lehetetlen, mer ártány. De a bort csak megkapta, jókedvű rőt, szerették, ha beivott." . Xldoaás járt a pásztornak akkor is,mikor a disznó megfiadzott: ahány malaoa lett,annyi pohár bor. Malacozáskor otthon tartják a disznót, ágy jön el a pásztor megtudakolni, milyen lett a szaporulat. Elles után két hónapig, - ameddig szoptat, - szintén otthon tartják az anyadiasnőt. 1 két első héten mindig a malaeek mellett van, utána már reggelemto kihajtják a kondára,de délben hasajön szoptatni. "Elereszti a kondás, hazaszokik a disznó, hamar hazatalál." Is több hazajáró anyadisznó van, külön behajtja őket a falu aljáig, s ott ereszti széjjel, "már a faluba nem tudná megelőzni, annyira törnek előre." Ilyenkor a disznót háromszor etetik,délben is adnak neki - délután már nem megy ki a nyájra. 4 Korábban,ahogy az idős emberek visszaemlékeznek,sokkal nagyobb jelentősége volt a legeltetésnek a disznótartásban* N "1 konda a Blikkbe vót, a hízókat is oda küldték az ősi világba." Varga Gábor édesapjától, aki 1846-ban született, ugy hallotta, hogy kora tavasszal felhajtották a disznónyájat a hegyekbe s csak ősszel jöttek vissza. "Hónapokig ott vótak az erdőn. léha kocsival fölment két-három gazda, meg négy gazda is,meglátogatta a kondást. Megnézték, hogy fejlődnek a disznók,vittek pájinkát a pásztornak..." Varga Gábor ugy tudja, hogy abban az időben, "száz évvel ezelőtt,vagy még korábban", nem is tarthatta itthon a gazda növendék disznaját, ha az elöljáróság elrendelte s kihajtást."Egybe kihajtották az egész falu nyáját. Jó erőbe jött hass. a disznó, nem 0lyan zsírosan asér. Inkább hasra erősödött. Itthon nem akart enni, mer makkkos szokott. Bem ismerte meg a gazdáját." is erdei makkoltat ásókról már csak szóbeli hagyományok beszélnek. De ast még Varga Gábor maga is élte * tapasztalta, hogy a konda tavasztől-őszig kint hált a legelőn, szabad ég alatt. "A disznónyáj szent Györgytől kezdve nem jött haza, kinn vót, járta az ugart. Az e~ perfáknál magették az epret, kitúrták a dudvát, tarackot az ugarakba, ... ott. szeretett turkászni a disznó." Ugarszántás előtt néha kapával
