Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Disznó

kellett a gazdának behúznia a disznók túrását, hogy az eke einen jen rajta. Mégsem haragudtak, nert az őszi vetés tiszta lett a gyomtól, Aratás után pedig fölszabadultak a tarlók a disznók előtt. "Mikor egy darabról levitték a sor csomót, a pásztor már hajtott oda." Az ugaron kiváló lehetősége volt a disznónevelésnek. "Az én nagyapáméknak kát fiasdisznójuk is vót" - emlékezik az idős Boros János - "de észbe se vót, hogy a malacot eladják. Szent György napkor a nyájra kiverték, őszi apáti (Jászapáti) vásárra már disznó vót belüle." Az ugaron és a tarlókon járt a századforduld körül a "tagos kondás" is. Az 1866-os tagosítás után ugyanis azok a gazdák, akik egy tagban vették ki minden illetőségüket, ezzel kiváltak a legeltetési társulatból. ígybemért parcelláikon azonban tovább is hagytak ugart, erre hajtották ki külön pásztor keze alatt disznóikat - bizonyítván ezzel egyben, hogy milyen fontos volt még a legeltetés ekkoriban. A legelőn a "Disznókut" mellett,a konda éjszakázó helyén kunyhója volt a pásztoroknak. Közelében "dürgölődző oszlopokat" ástak le a disznóknak. Karám nem kellett nekik, "olyan bányát túrtak, öt-hat disznó belefért." "Nem ment vőna máshova a disznó, ha elcsapódott, akkor is hazajött estére,tudta a szokást." Egymásra is vigyáztak a disznók, "mikor ott ki kezdett hálni a kondás, nem jó lett vőna közi menni, csak a kondás járkált köztük". A kút közelében ástak még a pásztorok egy nagy gördöt is,a "hevergőt", amit időről-időre meghúztak vízzel, hogy az állatok megmárthassák magukat. Szombatonként pedig a falu alá jöttek haza s a Hányi érben fürdették a nyájat.Kinnmaradtak ekképpen késő őszig. Idős emberek visszaemlékeznek:"tüzelgettek a kondások, mikor mentünk kifelé, má hűvös vót, tüzeltek szúnyog ellen". Varga Gábor fiatal korában még "megfiadzott a disznó kinn a legelőn, ősszel jött haza a malacokkal." A kondás csupán hírt adott ha fiadzott a disznó - de hozzáteszi: "fiadzott tízet, oszt mondott hetet". (Egy malac pedig hivatalosan is megillette a gondozásért.) A századforduló körül azonban - bár a konda még nyáron át "kivel hált" szokásba jött, hogy a gyengébb malacokat, fias kocákat már naponta hazahajtották. "A Disznókuttul hazajött minden nap, reggel ugy csapta megint a nyáj közé a csürhét. Könnyű vőt a szaggatás,estére már maguktól különcsapódtak." "Mikor fiadzani akart, akkor a kondás hazacsapta, Qeg amíg szoptatott. Hazajáratták az esőlíket megenni, - ami elesik a írony hátul."