Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Állattartás - Birka
A gazda más keze alá adhatja birkáit télire is. "Adott egy bárányt ősszel, nea hozta haza, nea bajolt relé, a gyapjújáért kiteleltették..." A részesedésért való teleltetésnek ez volt az általános módja: "gyapjnér vagy bárány ér, vagy mindkettő feles" - as anyabirka pedig tavasszal visszakerül a tulajdonoshoz. "Még régebben" -mondjákN ha a gyapjút meg a tejet oda adta, akkor télen-nyáron tartották a birkáját, a bárány maradt az övé." Hosszabb időre "felesbe" lehetett kiadni a birkát másnak, de osak "csapatos birkára", nagyobb létszámra kötöttek ilyen megállapodásokat. "A gazda átadott 20-30 vagy 50 birkát. A másik vállalta, hogy tartja öt esztendeig és se as öregjébül, se a szaporulatába! nem ad el egyet se. Az öt év végén átolvasták, megfelezték. Eresztették kifele az ajtőn, egyik erre, másik arra,ahogy jöttek kifele, válogatás nélkül." ítányon ugy mondják: "jő dolog a birka, mer háromszor lehet aratni utána - tavasszal a gyapjú, nyárba a bárány, és ott van a gomolya, a tejhaszon". A háromféle haszon értékben hozzávetőleg egyenlő, körülményektől, időjárástól függ, melyik előzi meg a másikat. "Gyengén teleltette, de jő nyár jOtt rá, akkor jól fejts, ds a gyapjú keveset ért." A birkák nyírása májusi munka. Egyesek nyíratják a birkát júniusban is és az így rátoldott hetekben a tavaszi kövér mezőben szépen nő is még a gyapjú, az állat azonban sokat szenved a nagy bundában. A birkák nyírását emberemlékezet óta kOmlei asszonyok végzik ítányon - köztudomás szerint a kornyéken ők értenek hozzá legjobban, uradalmakba, nagyobb birkás gazdákhoz bandában szegődtek a nyíré aszszonyok. "Nyolc-tíz asszony összeállt, rót melléjük egy ember,aki vállalkozott,as vitte a köszörűt. Hajították neki as ollókat, osst köszörülte. Számította, hogy hány birka van meg," - fizetségüket ugyanis a megnyírt birkák száma után kapták. A gazdák közül mindenkinek saját kertjében vagy udvarán történt a nyírás, ugy haladták sorba. A magyar juhokat nyírás előtt fürdették.Pürdettek birkát a falu alatt a Mákoson lévő vízállásban is,de többnyire lehajtottak Taraaazentmlklósra, ahol a Tiszából odavezetett vízen volt birkausstató. "Mikor egy kicsit megsütötte a nap a birkát, visszahajtották. Az uten ellegelésztek, szépen elballagtak - a nyírás előtt való napon vót a fürdetés." Ujabban a merinó birkákat már nem fürdetik nyírás előtt,hanem utána, fertőtlenítő szerrel kevert fürdőben "paklincs" ellen.
