Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Birka

Jelenleg a gyapjú pénzbeli barátait jelent a gazdaság számára* ti öregek agy emlékeznek, hogy zsákokba tömre Gyöngyősre fuvarozták a gyapjút., A fiatalabbak már a heTesi gyapjúké re akedővel álltak üzleti kapcsolatban.Bgy-egy birka után négy-öt kiló gyapjút lehet évente számítani, amit az utóbbi érek árai szerint 45-55 forintjával vesznek át. (A pénzbeli fizetség mellett több esztendőben a birkatartásra szerződők gyapjúfonalat ia kaptak - az ekáppen itányra kerülő fonál nyomában lendületet vett a kötött ruhaneműnk készítése.) Annakidején a magyar juh hoaszussálu gyapját még az átányi asszonyok maguk is meg tudták fonni, talpas guzsalyről, orsóraJL gyapjúfonalat meg is szőtték, osepüfonalből fölretett lánc közé beverték. "Nagy gyapja vót a magyar birkának, finon lúpokrócok lettek belőle. Négy tapadóval (négy nyüsttel) szűtték. Még kötőt is szŰttek az embereknek, mikor lovat pucolnak." A magyar juh szőrös bőréből ezenkívül bundák, ködmönök készültek. (A finomgyapjao "német birka" bőre efféle célra ismét nem volt alkalmas.) Bunda s ködmön kedvéért így még akkor is hozogattak magyar juhokat itányra, mikor az állomány már átoaerólődött merinóra. Középkorú emberek kifejezetten ugy emlékeznek a magyar juhra, mint amit csupán bőróért, szűcsök keze alá nevelgettek. "Gyerekkoromba vót két ember" - emlékezik Boros János - "Nagyvárad tájékárul magyar bárányokat hajtottak, oszt falun adogatták, kupeckedni próbáltak vele. Bundának, ködmönnek veszegették a magyar bárányokat. Most a fijamnak csináltatok bundát, most magamnak." "Igyszer az én anyám is ugy vett meg itt a piacon 12 felmaradott magyar birkát" - teszi hozzá. Nyáron a legelőn jártak, de a magyar kosokat nem vették be a birkák közé, így a kondással egyeztek meg, hogy kihajtsa őket - a kertben pedig a sövényajtóval csukódó színben teleltek. "Másik nyáron megint kihajtottuk a nyájra. Akkor télen kerültek bundára - sorba levagdalta a mészáros, a húsukat kimérte." A szűcsök átányiak voltak, törzsökös parasztcsaládok (Sebők, Dorogi, Győr) származékai a maguk is gazdálkodtak. Vásárokra nem jártak, kizárólag falubeli megrendelésekre készítették a férfi,női ködmönöket, díszes templomi és köznapid, istállói subákat, "ugy versenyeztek, ki tud szebb rőszát csinálni." (Izek az átányi ssücs-virágok önálló stílust képviselnek a magyar szücsornamentikában.) A ködmönnek, bundának nevelt juhokat általában két-három éves korukig tartották, közben így nyírásukra is volt alkalom. Iz a kevéske gyapjú igen kelendő volt a faluban, fonásra. A nyírást magát a gazdasszony végezte, e-i