Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Birka

rót esőbe is, nem ri.hesedett meg, olyas rőt mint a magyar aar ha, állotta as időt." Más Tolt legeltetésének, gondoságának rendje is. 1 nyomásokban használt határban a birka legelőterülete elsőser ban as ugar s a tarlő volt. Éjszakára a nyájat más-más helyre állított "Iáokába" zárták, mely egyben fejőkarámul szolgált. "1 léekn deszkából rőt szögeire, idébb-odébb rakták, megtrágyázta az agarakat." Sgy hetem kétszer is áthelyezték. "Ii mennyi juhot adott, ahhoz rót számítra, hóra teszik a lé okát. ... Tót olyan is, aki mef fizette a juhászt, hogy az ő főggyire tegye az eszrengát." (I mondat mutatja egyébként, hogy a pásztorépületeket illetően is ingadozó a terminológia.) A közbirtokossági legelőn általában csak a nagyjószág után jutott járás a birkának. "De ugy rót: lopni szabad, csak meg ne tudják" - teszik hozzá. "1 juhásznál szemtelenebb nincs a világon,ai megeteti, amit a szemi meglát. 1 marha estére hazajött, de a birkával csak 10-11 órakor szoktak lefeküdni, hűvösön etetik. Akkor már senki se kérdi: hun rotál te!" ízért mondogatták a gazdák: "az lett róna jó, ha a birkát pacsirtának, a juhászt meg koppónak (kapónak) teremtette róna az Isten, nem legelné le a vetést." A nyájak mellé juhászt nem a közbirtokosság fogadott, hanem a közös legeltetésre társult juhos gazdák. "Egy zugon vót 10-15 gazdának is birkája, így vótak egy nyájra összetevő." A közbirtokosság csak a legelőbért szedte be, - négy birkát számítva egy számosállatnak - s a legeiéterületeket jelölte ki. A juhász gondja volt a legeltetés és a fejés, de a kifejt tejet már nem maga dolgozta fel. A tejet a juhok számához arányítva osztották szét a gazdák közt. A számítási kulcsok t mérések részletei ma már elmosódottan élnek az emlékesetben. Az anyabirkák száma volt az elosztás alapja. "la például vót tíz anyabirkája, vagy huss, ugy nevezték, egy napi tej vagy két napi tej, akkor fejt neki a juhász egy nap vagy két nap". A tejet mindig a háznál dolgozták fel, a gazda érte ment, vagy csacsi-husta kordéján behozta a juhász, lltalában a soros esalád adott a fejeshez "lyukrahajtót* is* A birkát már márciusban kihajtották a legelőre, s kint maradt késő őszig, esetleg hó-leestéig. Mikor as idő hidegre fordult s a nyájat szétszaggatták, a birkát mindenki hazavitte telelőre saját ólába, esztrengájába, saját takarmányára. Az emlékezet szerint volt azonban olyan megegyezés is, hogy amíg a legelőn talált valamit a birka, "még as órával el tudta durni a havat", a juhász a faluból is naponta ki-