Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Szamár

Szamár A gyűjtőmunka idején Atányon senki sem tartott szamarat. Emlegetik azonban, hogy a századforduld körül, a nagyobb juhtartás idején a juhászok szamárral jártak. "A kisparasztoknak is vót birkájuk, juhászt fogadtak. Annak vót szamara, azon járt, vót hozzá kis kétkerekű kocsija. Ha a határba vót a karámjuk, oszt ott fejtek, a taj igára rakta a tejet oszt hozta be a gazdának." Egyes urasági dohányosok is tartottak szamarat s azzal húzatták a vizes lajtot. Ebben az időben nevelt szamarat egyik-másik parasztember is, iüágpedig hizlalásra, hogy leölve zsírját-husát elfogyasszák. Manapság tréfálkozva emlékeznek erre a szokásra, de utána kérdezve kiderül,hogy az 50 éven felüli adatközlők jórésze kóstolta a szaaárhust, evett szamárssírral főzött levest. "A kis szamár meghízott, mint a disznó.A húsa nagyon jó, én is ettem, van egy kis utóize, szaga de csak mikor lenyeli. Ha levágta a maga hasznára, felfüstölte, - ha történetesen el akarta adni, akkor elhordták. A juhászok nem is egyet vágtak, maguk szükségire is, meg kimérésre is. A zsírja nem faggyuforma, hanem ikrás. Ki hogy csinálta, megfőzte levesnek, megsütötte." "A juhászok nagyobb részi ősszel ráfordította, oszt meghízlalta a szamarat" - erősítik mások is. A parasztemberek sorából a legkésőbbiek közt említik Nagy Gábort, aki szamarat hizlalt. "Egy alkalommal Jászapáti-i vásáron vett egy szamarat. Mindig nevettük, hogy hizlalta, kukoricával, répával, herével. Meghízott kövérre - azzal dicsekedett,hogy egy akó zsírja lett."