Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

mezőgazdasági statisztika szerint 715 átányi gazdaságra 237 fogat e~ sett - a gazdaságoknak több mint kétharmada tehát nem végezhette saját igával a szántást, hordást* A gazdaságok nagyságszerinti számbavételt? hozzávetőleg negnatatja azt is,hol kell keresnénk ezeket a mások fugatára ráutalt birtokosokat.Ide tartozhatott az 547 tíz hold alatti gazdaság (melyből 435 öt holdat sem árt el) legnagyobb része, össz- sen 1.637 hold területtel. Az igásmnnka Tegzesének, végeztetésének sokféle módja volt, Készpénz fizetség mellett dolgoztak természetbeni juttatásért is. uradalmi aratók szalmarészét általában behozták a tanyáról kocsi rakományonként egy-egy Téka abrak-gabonáért. Egyik-másik évben egy napi tavaszi szántás ára egy mázsa lucerna volt. Hordásra szerződtek ugy, hogy a föld távolsága szerint kilószámra szabták meg egy-egy csomó után a gabona-fizetséget. Számos formája volt az igásmunka gyalogmunkával való viszonzásának is. Egy napi lovasmunkát általában három napi gyalogmunkával tartottak egyenlőnek, szántásért azonban öt napot is töltöttek (szolgálva a szántó-vető fáradságáért s a szerszámokért io). A napok szerinti pontos számontartás gyakran elmosódott, a munka egymásnak tett rokoni, baráti segítség színében mutatkozott s a kölcsönösen I munkák egyenlegébe beleszámított a segítség-munkások megvendóge tejjel, gyümölccsel való alkalmi megajándékozása is.Gyakran igásmtmk val viszonozták iparosok, mesteremberek fáradozását. Orbán Ferenc szer 700 négyszögöl földet felszántott valakinek azért, hogy akác távból vályút faragjon (a forgács átengedése mellett), tudunk gazdárű , aki trágyahordással fizetett a házkötőnek - nádfedól javításáért.Építkező gazdának barátai, szomszédai,rokona segítettek az építőanyag fuvarozásában. Ez nem volt csekélység, különösen ha úsztatott fáért meritek a Tiszához, vagy kőért a bányákba.Ilyenkor az építkező gazda gondoskodott abrakról, takarmányról a segítő fogatoknak, s ő készített tarisznyát a kocsisok számára is. Emberségből,tisztességből tett .szolgálatnak számít az is, mikor elhalt gyalogember koporsóját viszi ki a temetőhöz valamelyik lovasgazda szomszéd vagy rokon a fogatával. Ma már csak öregek emlékeznek rá,hogy a lovasgazdák egykor részért nyomtattak a faluban. Vállalkozó gazdák még a Tiszántúlra, Nyírségbe, Hajdúságba, Szatmárba, Nagyvárad környékére is eljártak nyomtatni. Többnyire két-két gazda fogott Össze ilyen vállalkozásra. Négy lóval indultak, a kocsin a görbefogu rugdalógereblyék és a villák mutatták,mi járatban vannak. "Édesapám összebeszélt három-négy ismerősivel"