Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

sokat végzett, nem sok - talán hét-nyolc - volt Átányon. Ezek jártak a Felföldre tűzifáért, a kőbányákba faragott kőért, s vitték nemegyszer a szüzdohányt. Sok munkát adott nekik termonyfélék fuvarozása a vasútra, piacra, kereskedőkhöz. Gyakran fölfogadták őket vásárba indulók. Pestre készülő munki30k, napszámosemberek még a 30-as években is gyakran tÍzesével társulva fuvarost fogadtak s kocsival aentek föl a fővárosba. Fuvarosemberek vitték az asszonyokat a divatos egri fürdőbe is, személy szerint fizetett díjért. Nagyobb fuvarozási feladatokra a fuvarosok bandában szerződtek. Ilyen volt a kőszállítás az ítány közelében épülő országiakhoz, utóbb a donányszállítás az uradalmi kukásoktól, valamint préselt takarmány szállítása a vasúthoz. Az efféle szállítások aellett a fuvarosemberek rendszeresen végezték a lovat nem tartó kis gazdaságok igás munkáit is. Szántottak, ugaroltak, elvállalták egy-egy gazda gabonájának behordását. Orbán Ferenc egy alkalommal összeszámította,hogy hat magyar hold saját és négy hold felesben művelt föld mellett 30 katasztrális holdat szántott meg másoknak egyetlen tavaszon, fizetségért. "A fuvarosnak a fogatja őszszel, tavaszkor, nyár közepin minden nap ki vét hasznává, tavaszkor szántás-vetéssel, nyárba hordással, őnszel megint szántással-vetéssel, télen gyött esetleg a dohány - meg prósszállítás." A fuvarosember mintegy a falu színe előtt vállalkozott az igával végzett szolgálatok elvégzésére. Tolt közöttük olyan is, aki dobszóval tudatta, hogy ő lovat vett s ezentúl fuvaros. A fuvarosember mindig készen álltj ha megbízás érkezett: "egy rocska vizet bevitt, megklnátaa lovat, indutak is." így a fuvarosember igája, de sajátmaga is alig volt tétlen egész éven át. "Csak a legnagyobb hidegben állt a fogat, nem vótam én kiszakadva a munkábul sose" - mondta Orbán Ferenc fuvaros koráról. "Hazagyttttem szántásbul - nem vót-e valaki? Mondja Zsuzsi: Jaj, hogy hamarabb nem jöttél, Szilágyi Pista jött,kellett vóna menni egy kocsi kukoricáér a Bárczi tanyára. Letörtek az uraságnál, megvőt a ríszttk, nem akartak kinn hálni vele. - Le az eke szerszámot a kocsirul, hódvilágnál elhoztam a kukoricát." Az állandóan készenálló, hivatásszerűen munkát vállaló fuvarosok mellett azonban a kisebbföldű gazdaemberek is gyakran végeztek igásmunkát az átányi gazdaságokban, ha fogatjuk ráért. "A magáét elvígezte, vagy az idő miatt nem lehetett a magáét csináni, azt gondolta, ha gyönne valaki, elmennék pár napra vagy egy hétre is, szántanék neki, vagy vetnék." Efféle munkára sok alkalom kínálkozott. Az 1935-ös